Az aranyszarvasunk nyomában...
Nem beszéltem róla, mert amiben tud magabiztosan, csalhatatlanul és teremtőn megnyilatkozni az ember, ott ne pazarolja a szót feleslegesen. És azért sem beszéltem róla, mert miért is tettem volna? Masszív ítélkezést váltott ki már az az egy szó is, hogy Kína sok-sok emberből. Önkéntelen és cinikus ítélet-szinergiát az ismeretlen iránt egy bántó fogalomba belepréselve, jelezvén, hogy nulla az érdeklődés és a megértés iránti nyitottság. Kiciócó. - Ezzel halt meg minden törekvésem, hogy beszéljek, bármiről is. Pedig lett volna miről. Talán még a hasznunkra is váló, gondolkodást segítő impulzusokról. Ezért nem beszéltem róla, hogy milyen volt egy Hagyományos Kínai Orvosi Egyetemen tanulni. Mesterektől. Bölcsektől. A hivatásukat megmagasabb tudásszintjén művelőktől. Gondolkodás és szemlélet formálóktól. - mert úgysem értette volna senki aki nem tett akár csak egy lépést is a cipőmben... Milyen volt megérteni, megtanulni és elkezdeni alkalmazni a Ji king természeti törvén...
