A kiskatonáink és a hercegkisasszonyaink… A neurofibromatosis árnyékában 1. Harminc éve a pályám legelején, egy nap, az egyik szakrendelésre egy kezeit tördelő anyuka jött be. Megtörten sovány, látszott rajta, hogy az évei száma jóval kevesebb, mint ahogyan az élet terhei okozta nyomok azt mutatják. Hamarosan kiderült, hogy a fekete ruha, amiben még törékenyebbnek és légiesnek tűnt, a néhány hónapja elhunyt daganatos férjének gyászát hivatott világgá kiáltani. De más okból látogatott meg. A tizennyolc éves fia nem akart tovább élni. Szerette volna a segítségemet kérni, látogassam meg őket az otthonukban, kérte. Már belekezdtem az ilyenkor hivatalos szövegbe, hogy a tizennyolc éves már felnőttkorú és saját magának kell kérnie a segítséget és személyesen eljönni a rendelőbe, hacsak nem akut öngyilkossági krízisről beszélünk, mert akkor mentőt küldök azonnal. Nem erről volt szó. A fia is haldoklott. Egy belignus, de nagyon gyorsan nővő és terjedő, térhódító bőr és idegrendszer