November
Csorba fények tompa rengetegében küszködik az este, hogy szülje-e meg szorongató árnyait. Lépdelek az utcán, gyéren csillog a lámpafény az elárvult levél tenyerében megálló eső felületén. Kincs-e vagy lidérc, játszik az agyam és mesét sző minden sötét folt köré. Torkomban dobban a gombócérzés, mint dohos pincelépcsőn a fekete mélyet figyelve, moccan-e a sarok. Lopva hátra tekintek, keresem az utolsó lámpa-kapaszkodót, sötét szakasz jön. Életem sötét gondolatai törnek elő a bokrok alól. Szapora léptekkel szökkenve teszem magam felül mindenen. Egy ajtó vár és ölelés. Megnyújtom az utolsó lépést a küszöbön. Meleg a szoba és beleolvadnak a novemberi árnyak a kint maradó hideg éjszakába.