November

 

Csorba fények tompa rengetegében küszködik az este, hogy szülje-e meg szorongató árnyait.

Lépdelek az utcán, gyéren csillog a lámpafény az elárvult levél tenyerében megálló eső felületén.

Kincs-e vagy lidérc, játszik az agyam és mesét sző minden sötét folt köré.

Torkomban dobban a gombócérzés, mint dohos pincelépcsőn a fekete mélyet figyelve, moccan-e a sarok.

Lopva hátra tekintek, keresem az utolsó lámpa-kapaszkodót, sötét szakasz jön.

Életem sötét gondolatai törnek elő a bokrok alól.

Szapora léptekkel szökkenve teszem magam felül mindenen.

Egy ajtó vár és ölelés. Megnyújtom az utolsó lépést a küszöbön.

Meleg a szoba és beleolvadnak a novemberi árnyak a kint maradó hideg éjszakába.