I. Akkor egy kicsit még bővebben a biogén aminokról, kiemelten a hisztaminról meg a bontó enzimekről és a test grimbuszairól…
A biogén aminok szerves vegyületek, amelyek nitrogént
tartalmaznak a funkciós csoportjukban.
Hát nem ígérem, hogy ez könnyű olvasmány lesz. Mert nem
tudjuk nem az unalmas alapokkal kezdeni, mert az unalmas alapok nélkül nincs
érthető komplexebb magyarázat. Szóval nem ússzuk meg a kis szerves-kémia órát…
Bocsánat. =D
A biogén az jelenti, hogy élő szervezetből származó. Tehát
származik az én szervezetemből is, meg a tiédből is, származik a gabonáéból,
a répáéból, a tyúkéból, malackából, meg a paradicsomból és tarkababból is.
Minden, ami élő, tartalmaz fehérjéket és ezek a fehérjék nem végtelenített
életciklussal léteznek, hanem egyszer csak megáll bennük az élet és elkezdenek
lebomlani. Ekkor keletkeznek a hosszú láncú bonyolult fehérjeszerkezetekből, az őket
alkotó aminosavak dekarboxileződésével, széndioxid felszabadulásával és elvesztésével, az aminok.
Magyarul megmurdel a fehérjénk, elkezd megbüdösödni meg
szétesni és abból sok zűr is keletkezik.
Az aminosavak lebontását több enzimünk is végzi, de csak
három lényegeset emelnék ki. Mindannyiunk szerencséjére. =D
A monoamino-oxidáz (MAO) és a
diamino-oxidáz (DAO) enzim és a
hisztamin N - metiltranszferáz (HNMT, HMT) enzimeket.
Ez mindhárom megér egy-egy misét.
Mert a mai korunk még fel nem tárt és a „mi a bánat bajom
van, amikor minden bajom van” kérdésre adott orvosi, „minden bizonnyal pszichoszomatikus”
válaszok, valóban gyűjtőfogalom kategóriaként írják le az állapotot és ez meg is állja a helyét. Mert
tényleg pszichés túlterhelésre is kialakuló széleskörű tünetegyüttesről
beszélünk, például a hisztaminintoleranciánál is. DE, ez így nem teljes kép, mert
egy pici faktort mindig kihagynak, a beteget és betegséget is felületesen kezelő szakemberek
a láncból, a psziché és a test közötti biokémiai összekötőt, a bánatos
enzimeket.
A folyamat magyarázatának a hiányában az ember úgy bolyong a saját
szervezete produkálta tünetek erdejében, hogy esélye sincs onnan kijutni. Mert
hát, melyik orvos nem küld el a francba, ha azt mondom neki, hogy könnyezik a szemem,
sokat csuklom és szúr a lapockám alatt. Meg ott, ott oldalt is… és szédülök, fűlzúgásom van, meg állandóan bedugul az orrom és viszket a talpam ia.
Szóval egyszer és mindenkorra, - nem önmagában a „pszichoszomatika”, - hanem egy konkrét enzim deffektus, az elégtelen vagy a túlzott enzim termelési kapacitás
okozza a szervezetünkben a szerteágazó, látszólag csip-csup kavics tüneteket. Sokaknak
már kész kavicsbányát.
Kezdjük a MAO-val.
Vannak olyan fehérjék, amelyek egy molekulában csak egy aminocsoportot
tartalmaznak és vannak olyan fehérék, amelyek egy molekulában több aminocsoportot is tartalmaznak, ezek esetében di-, tri-…
vagy poliaminokról beszélünk. (kettő, három…sok)
A monoamin-oxidázok (MAO) olyan enzimcsalád, amely a monoaminok oxidációját katalizálja, tehát az egy aminocsoportos vegyületekét. A test legtöbb sejttípusában a mitokondriumok külső membránjához kötve találhatók. (A mitokondrium az eukarióta sejtekben található, az energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske. Az előállított energiát makromolekulák formájában tárolja. Eukarióta szervezetek közé tartoznak az állatok, növények, gombák és az ember.
- Na erről majd később bővebben, mert itt is
el van hantolva egy eb.
A MAO-knak fontos feladatuk van az élelmiszerben elfogyasztott monoaminok
lebontásában és a monoamin neurotranszmitterek inaktiválására is szolgálnak. Ez
utóbbi miatt számos pszichiátriai és neurológiai betegségben érintettek,
amelyek egy része monoamin-oxidáz inhibitorokkal (MAOI) kezelhető, amelyek
blokkolják a MAO-k hatását. (Ilyen szép neve van a legtöbb antidepresszánsnak
meg szorongáscsökkentőnek. A MAO blokkolja az ingerületátivelt, mi meg blokkoljuk a MAO-t)
Ok! Értem. Egyszerűbben.
Emberben kétféle MAO létezik: MAO-A és MAO-B.
Mindkettő megtalálható az idegsejtekben és az asztrogliában.
(Ez utóbbi felejtsd is el, nem fontos információ)
A központi idegrendszeren kívül a MAO-A a májban, a tüdőér
endotéliumában, a gyomor- bél traktusban és a placentában is megtalálható.
A MAO-B leginkább a vérlemezkékben található meg.
Mindkét MAO létfontosságú a monoamin neurotranszmitterek, azaz
az idegrendszerben az ingerület átvivő anyagok lebontásában.
Olyan számunkat fontos anyagokat bontanak, mint a szerotonin,
a melatonin, a noradrenalin és az epinefrin. Ezeket főként a MAO-A bontja le.
A fenetil-amint és a benzilamint főként a MAO-B bontja le.
Mindkét forma egyformán bontja le a dopamint, a tiramint és
a triptamint.
Az általunk termelt szerotonin felel azért, hogy eufóriát
érezzünk, legyen kényelem érzetünk, hogy a tapintási érzetek pozitív irányba változtassák
a hangulatunkat és, hogy képesek legyünk az empátiára. Ha a MAO-A lebontja a
szerotoninunkat, akkor ez mind sérül.
Szerotonin hiányába depresszió alakul ki, megváltozik az
alvásminőség, krónikus vándorló fájdalmak lépnek fel, memóriazavarok és
tanulási képtelenség, szorongás, a cirkadián (belső biológiai óra) ritmus
felborulása, étkezési zavarok, főleg impulzívevés, édességfalás, kompenzáló
hiperaktivitás, vibrálás, és lassú demencia alakulhat ki.
A melatonin hiányában nem tudunk aludni. Nagyon rossz lesz
az alvásminőségünk és krónikus fáradtsággal küzdünk.
A noradrenalin hiánya depressziót okoz, elveszítjük az
aktivitások iránti érdeklődésünket és hiányában elveszítjük az
időérzékelésünket.
Epinefrin vagy más néven adrenalin hiányában képtelenek
vagyunk az aktivitásra és az önvédelemre és ha nincs dopaminunk vagy elégtelen
mert a MAO enzimünk lebontja, akkor nincs boldogság, érzelmi élet, elégedettség.
Csak a legfontosabbakat említettem.
Ami ezek az egészséges mentális és érzelmi állapotunkhoz
szükséges anyagok lebontásért felel, az a MAO enzimünk, ami, ha túlzott mértékben
termelődik, akkor minden számunkra fontos anyagot lebont. …és ők akkor kapcsol
nagy sebességbe, ha a DAO enzimünk nem termelődik elégségesen. !!!!!!
…és itt van elásva az eb igazán.
A szervezetünk mindig kiegyensúlyozottságra, valami optimum
megteremtésére és megtartására törekszik. Ha két, három enzimünk is gazdag halmazmetszettel
ugyanazon, vagy hasonló feladatokat lát el, akkor az egyik munkájának kiesését
kompenzálja a másik. Ha alacsony lesz a DAO enzim szintünk, mert túl sokat
blokkoljuk, vagy más okból nem termelődik megfelelően, pl. beteg és elégtelen vagy egyáltatlán nincs megtermelő baktériumflóránk, akkor majd magasabb lesz
MAO enzim termelésünk. Csakhogy MAO akkora cirkuszt csinál a „pszichoszomatikánkban”, hogy azt
nem győzi a stresszre adott biokémiai válaszként még inkább megnövelt, a test
által termelt hisztaminunk valahogyan békítgetni és már meg is van az ördögi
kör.
A túl sok hisztaminnal blokkolt vagy más okból elégtelen DAO enzim működés,
magas MAO szintet produkál, ami blokkolt örömérzetet és elégedettséget és összevissza
ritmustalan életet produkál, ami meg védekezésként magas hisztaminszintet hoz
létre.
Na, innen szép nyerni. Ezért sem hat önmagában a két bepakott
DAO pirula, mert ennyire összetettek vagyunk.
A hisztaminintolerancia kezelésének elsőszámú és legfontosabb stratégiai feladata a DAO enzimszint növelése és normális tartományba történő visszaállítása. A nomális, nem sérülékeny, élelmiszerkémiával, gyógyszerekkel kevésbé inaktiválható értéktartomány sajnos nem a 10 feletti érték, hanem a 30 feletti. A 100%-os enzimatikus képességből legalább 30%-ot vissza kell állítani, hogy a hisztamintöbblet ne okozzon kínzó tüneteket. Ennek módja az egészséges bélbinom létrehozása és folytonos szinten tartása. A hiányzó baktérium törzsek és fajok célzott pro és prebiotikus pótlása. Ez egyénenkén eltérő és a legygyakrabban nem oldaható meg csak egy készítmény rövidtávú alkalmazásával.
Holnap a Diamin-oxidáz (DAO) enzimmel folytatom…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése