A megismerhetetlen

Él a fejünkben néhány téves eszme, értékítélet Kínával kapcsolatban. A miénkben is élt, még ide nem költöztünk. Élt még az első pár hetes itt tartózkodásunk idején is, azután szépen lassan kitisztultak a dolgok. Elkezdtük látni Kínát és értelmet kaptak a jelenségek.

A legnagyobb tévedés Kínával kapcsolatban a Magyarországon található kínai piacokról és kínai olcsó boltokból szerzett tapasztalatunk, miszerint Kína nagyon olcsó. Talán ezt a mondatot kaptuk meg legtöbbször az ismerőseinktől: „De jó Nektek! Használjátok ki a lehetőségeket, vegyetek meg ott mindent, mert ott minden nagyon olcsó, a konténer meg elbírja. „

Több variációban, de tartalmilag talán így hangzott a leggyakrabban elhangzó, és az irántunk érzett jóindulatból fakadó figyelemből született, kéretlen jó tanács. =D 

Kína réteges, mint a hagyma! - Shrek után szabadon. Persze nem lelki szempontból értendő ez esetben, hanem gazdasági.

Az országról kialakult felületes és elavult képünk is réteges és rétegek elcsúsznak egymáson, mint a palacsintatorta. Elsőre a régi beidegződés alapozza meg a Kínáról alkotott képünk. A Mao-zubbonyok világa, a kerékpározó nincstelen tömegek, vagy a rongyokban térdig a vízben álló, zörgő csontú rizsföldet művelő paraszt képe. A nincstelenség. Majd beugranak a médiumokban az elmúlt tíz évben közölt metropolisok képei, felhőkarcoló csodák, a Prada, Louis Vuitton márkaboltok, Bvlgari ékszerek és parfümök, Chanel kosztümök világa. Furcsa torzó ez.

Mára Kínáé (a mérési módszerektől függően =D ) a világ harmadik, ötödik legnagyobb gazdasága. Egy 2011-es felmérés szerint Amerika után a második. Még a 2009-es világválság idején is hét százalék feletti növekedést produkált Kína. Miből van ennyi pénz?

1.      Kína, Oroszország, Kanada és az USA után a Föld negyedik területileg legnagyobb országa. Rengeteg kiaknázatlan ásványi kinccsel.

2.      Kína a világ leginnovatívabb országa – a külföldi tőkebefektetők elsőszámú célpontja már tíz éve töretlenül. Mindenki Kínába szeretné kamatoztatni a pénzét.

3.      Kínáé a világon a legtöbb külföldi nyersanyag kitermelési jog. Kínáé minden a következő sok évre, ami megmaradt még Afrikában, Dél-Amerikában, a Déli-Sarkon és természetesen Kínán kívül eső Ázsiai lelőhelyek is.

4.      Kínában a Földön a legmagasabb a jövedelem megtakarítások mértéke.  Pénz, forgótőke tehát van, vásárlóerő is bőven.

2010-es felmérés szerint 140 dollármilliárdost tartottak számon Kínában, olyan magánszemélyt, aki bevallottan legalább egy millió dollárnak megfelelő mozgótőkével rendelkezik, mára már három milliónál is többet. Hangsúlyozom, BEVALLOTTAN. Kínában ugyanis nincs a mi értelmezésünk szerinti adózás. Önbevallás alapján fizet mindenki adót a sarki virágárustól a milliárdosokig bezárólag. Így tulajdonképpen fogalmunk sincs, hogy ki mennyire gazdag ebben az országban.

Mint már láttátok a hétvégén készült képeimből, a szegénység is masszívan jelen van ebben az országban. Sőt, egyik fenntartó motivátora a kínai gazdaság 5. legerősebb lábának, a hamisításnak.

Kína több tízmillió embert fogalakoztat a „hamisító iparban” és ők maguk fogyasztói is azoknak a termékeknek, amelyeket előállítanak. A világ hamisárú forgalmának hetven százaléka Kínában készül és a világ alsó és alsó-közép rétege ezeket a termékeket vásárolja, az Északi-sarktól a Déliig, Pekingtől körbeérve a Földet Pekingig, beleértve Magyarországot is. Így valójában a szegénység a luxuspiac és egyben Kína hajtóereje is.  A világ szegénysége Kína legerősebb motorja.

A kínaiak nagyon jól tudják, hogy mit vásároljanak a saját értékéért, és mit a presztízsértékért. Ennek megfelelően divatárúban, és gépkocsiban szemben a minőséggel, a brand a meghatározó, és a márkák bűvöletében élnek. Ezek másolása zajlik a legelemibb erővel. Szakértő legyen a talpán, aki megmondja két termék közül melyik az eredeti. ..és miután ma már a másolás sem olcsó dolog, mert minél inkább hasonlít az eredetire, annál nehezebb az előállítási technológia, annál bonyolultabb a védjegyek beszerzése, hamisítása, stb. Így, a másolt termékeknek is nagyon magas az ára. Kínában tehát a ruházat, vagy helyi eredeti és márkavédett …és csillagászati összegbe kerül. Sok ilyen van, a kínai divatszakma mára már nagyon magas minőséget és egyediséget produkál. ( Köszönhetően sok-sok európai divattervező iskolának, pl. a magyar Zoob Katinak is, aki a Sanghaji Egyetemen tanít, és alig lehet bejutni a kurzusaira. ) Vagy eredeti európai, amerikai, akkor annak nagyon nagy presztízsértéke van és azért drága. Itt egy Versache, Boss, Gucci stb. a megfizethetetlen kategória. …és hát van az ezek másolata kategória, ami mondjuk húsz százaléka az eredeti árnak, de egy, egy milliós táska húsz százaléka, még mindig kétszázezer. Ezeket tehát mi meg sem nézzük.

A számunkra otthon elérhető, megszokott és kényelmes márkák csupán az európai voltuknál fogva 3-6 szoros áron kaphatók.  Legyen szó ruházatról, cipőről vagy kiegészítőről. Arról nem beszélve, hogy az európai méreteinkkel nagyon kilógunk a Han nemzetségűek sorából, =D így örülünk, ha néha akad egy-egy megfelelő méretű holmi, amire éppen szükség van. Pl. a gyerek lábára 46-os tornacipő. =D

De maradjunk olyan termékeknél, amelyeket minden nap be kell szerezni egy öttagú családnak. Pl. az élelemnél.

Két lehetőségem van. A képek, amelyeket láttatok, és amelyek általános piaci állapotokat tükröznek, bármerre is menjen az ember lánya itt a nagyvárosban, valósak és a városra nézve „egyetemesek”. Nincs higiénikusabb és kevésbé higiénikus piac. Piac van, ami mindenhol, minden kerületben, városrészben pont ugyanolyan. A termékek is pont ugyanonnan érkeznek, a város körül élő termelőktől.

A világ országainak a 80%-a nem büszkélkedhet termékminőség ellenőrzéssel. Sem a termék előállításban nincs szakmai, társadalmi, állami, hatósági kontroll, sem a feldolgozásban, tárolásban, szállításban, stb. Kína is ebbe a nyolcvan százalékba tartozik.  Pl. itt a Szecsuáni medencében a mangánban gazdag, de más ásványi anyagokban nagyon szegény földben a speciális, meleg klímán minden bőven és évente többször is megterem. De a napfény és tápanyag szegényessége miatt ízetlen, vízzel teli, alacsony élvezeti értékű. Tulajdonképpen a zöldségeknek alig van ízük. A napfényt nem tudják pótolni, a tápanyagot megpróbálják. A modern út, a műtrágyázás. Erre kevés gazdálkodónak van pénze. Az ősi út a trágyázás. A férjem szokta kérdezni a hozzánk látogatóktól, ha felmerül ez a téma: ”Hány szarvasmarhát láttál útközben?” Egyet sem. Sem a klímát, sem a nyári bogárinváziót nem viselik jól. …és miből van sok Kínában? Emberből. …és emberi végtermékből. „

Így hát, mindent mosok, súrolok, ami föld alatt és föld felett terem, ezer vízből mosom meg, és nem eszünk semmit sem nyersen, minden tápanyagunk agyon van hő kezelve. Így magyarországi árak kettő, háromszorosáért tudok venni friss zöldséget, gyümölcsöt. De csak ezt. Én abból egy falat húst sem tennék a gyerekeim, férjem szájába, ami a piacon vásárolható meg. Kínában pontosan az emberi fekáliával való trágyázás miatt, illetve, hogy a HACCP-ről még hírből sem hallottak, nagyon magas a féregfertőzések száma. Időről, időre kénytelenek vagyunk aktívan előzni meg a bajt és a szervezetünkbe bevinni olyan anyagokat, amihez a kis kedveseknek nem fűlik a foguk. Ez esetben inkább a méreg, mint egy jó kis kiírthatatlan galandféreg. Sajnos az iskolában a menzára szállított hús forrása sem garantáltan a nyugati bolt.

...és akkor nyugati bolt. Luxusárakkal. Mert valamit enni kell.

Hogy jin és jang elve alapján keressek valami jót is ebben a kevésbé jó állapotban. Már nem dobunk ki élelmiszert. Minden kenyércsücsköt, fél száraz sajtszeltet, földre pottyant kolbászkarikát megbecsülünk…  =D

2016. június Chengdu