Lu Yu

Szervírozás közben gyakran mesélek Lu Yu mesterről, a tea bölcs atyjáról.

Lu Yu nélkül nincs ugyanis kínai teakultúra. Ő egy igen jelentőségteljes személy, akinek köszönettel tartozunk, minden egyes gaiwan megtöltésekor, minden egyes csésze felemelésekor. A kínai történelembe, méltán kiérdemelten írta be a nevét, úgy, mint a Tea- bölcse.

Lu Yu a Tang-dinasztiában született és élt Kr. u. 733–804. között. A korabeli feljegyzések szerint egy buddhista templom apátja fogadta örökbe Yu-t körülbelül hároméves korában, amikor egy tóparton találkozott a szülők nélkül bolyongó, elhanyagolt kisfiúval. Az apát a jó szívéről közismert gyógyító-buddhista szerzetes volt, aki nagy tudással rendelkezett a teáról, mint gyógynövényről és a teáról, mint a széles néprétegek által fogyasztott italról és annak folytonosan változó kultúrájáról. Lu Yu szívesen követte a szerzetest, tanult tőle és élénk érdeklődést mutatott többek között a tea iránt is. A buddhista templomban eltöltött gyermekévei mindnet megtanult a teaművészetről, amit csak a láma és a szerzetesrend tagjai át tudtak neki adni.

Lu Yu megtanult írni-olvasni, ami ebben a korban kivételes képességet jelentett, ezért képes volt a buddhista szentírások tanulmányozására. Lu Yu azonban nem vált szerzetessé. Elhagyta a kolostort, vándorolt az egész birodalom minden tartományában, hogy még több tudásra tegyen szert, helyi teaszokásokat sajátított el és tovább képezte magát, így vált egy művelt, tájékozott irodalmárrá. A buddhista kolostorban eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul és jellemformálóan hatottak Lu Yu-ra, ezért csak csekély érdeklődést mutatott a világi hívságok, a hírnév vagy az anyagi javak birtoklása iránt.

Lu Yu számára a tea szimbolizálta a harmóniát és a világegyetem titokzatos egységét. A buddhista tanok csak úgy, mint a taoista iskolák vallják a „minden mindennel összefügg” elvét. Vallják, hogy a világegyetem minden parányban leképződik, miért lenen ez alól kivétel tehát a tea. Amikor a vendégeimnek szervírozás közben azt mondom, hogy most beletöltöm a csészéjükbe a világegyetemet, meglepődve és mosolyogva néznek rám. Nem értik, hogy mit is szeretnék mondani. Azt gondolják, hogy a teáról beszélek, amely egy távoli kontinensről jött, ami persze messze van, de mégsem világegyetemnyi távolságokban… Pedig valóban a világegyetemről beszélek, azokról az elemekről, amelyek a bolygók, a Naprendszerek elemei, amelyekből én is vagyok és vendégeim is, ami növesztette a rügyet, amely a találkozásunk napján nekünk adta a legjavát.

  Lu Yu a teaművészet művelésével és leírásával töltötte az egész életét, és sok tekintetben hozzájárult a világ teakultúrájának fejlődéséhez. Mondhatni az ő írásai lettek a valódi eredő. Megírta a „Cha Jing” című könyvet – egy enciklopédiát, amelyet a mai napig úgy fordítanak le, mint a tea legnagyobb klasszikus írását. A könyv összegyűjti a teaművészet összes elemét, beleértve a tea eredetét, a legkiválóbb teatermesztő területeket a szedés és elkészítés eszközeit és módszereit, az elkészítéshez használatos edényeket, a vízforralás módját, a tea köré szövődött művészet jelentőségét, a teával kapcsolatos sok éven át megőrzött történeteket és még sok más hasznos információt. Teás berkekben, kötelező alapmű. 😊 Tulajdonképpen az a világ legelső elméleti és gyakorlati tanulmány könyve a teáról.

Amikor a szakdolgozatomat írtam a kávé és teavizekről, újra sokat olvastam Lu Yu írásait. Az egyiket a megszállottságát leírót változtatás nélkül emelem egy másik facebook oldalról. Talán híven fogja tükrözni, hogy miért Lu Yu-t tartjuk a mai napig a legnagyobb tea bölcsnek.

„Lu Yu megszállottságát a teaművészettel kapcsolatosan méltán bemutatja az alábbi híres történet, amely egy teadélutánon esett meg. A házigazda izgatott volt Lu Yu jelenléte miatt, és azt mondta: „Hallottam, hogy a víz a Jangce folyó egyik különleges területén a legjobb a teakészítéshez, ezért azt fogom használni. Most itt van nekünk Lu Yu, a híres teaszakértő. Milyen csodálatos véletlen! Igazán, egy életre szóló lehetőség!”

Ezt követően megbíztak egy katonát, hogy szerezzen vizet az említett területről. Amíg vártak a vízre, Lu Yu körültekintően előkészítette a teáskészletet.

Hamarosan a víz, melyért küldettek, megérkezett az összejövetel helyszínére. Lu Yu egy kanállal végigsimitotta a víz tetejét.

„Ez a Jangce vize, de nem a megfelelő helyről. A teához használt víznek a Jangce folyó partjáról kell lennie” – monda Lu Yu.

A katona sietve válaszolt: „Ezt a vizet én mertem a saját kezemmel, és sok szemtanú is van rá.”

Lu Yu nem válaszolt, és kimerte a víz felét. Aztán a kanalat használva átsimitotta a maradék víz tetejét, és boldogan azt mondta: „Most ez az a víz a Jangce folyó területéről.”

A katona elszégyellte magát, és bevallotta: „Mikor vettem a vizet, és megérkeztem a Jangce folyó partjára, a csónak ringott, és kifröccsent a víz. Csak a fele víz maradt meg, ezért rátöltöttem a Jangce folyó partjáról. Nem tudtam, hogy meg tudod mondani a különbséget. Még egyszer őszintén bocsánatot kérek.”

Lu Yu mosolyogva magyarázta el a katonának, hogy a víz a Jangce folyó partján több sót tartalmaz, ami nem kedvez a teának. Valamennyi barátját megdöbbentette és lenyűgözte Lu Yu kiváló képessége, amellyel a vizet megkülönböztette.”

2019. október Tihany