Kristályos agyat mindenkinek... vagy mégsem?

Napok óta spirituális mesterek, látók és parapszichológusok kereszttüzében kapkodom a fejem értetlenségemben… Hórusz szemét, a lélek székhelyét és a lélek molekuláját próbálom emészteni és belehelyezni a saját, általuk betokozódottnak tartott tudáskultúrámba. Minden vágyam, hogy paralel fogalmi tartalmakat találjak e kultúrák között. Nem könnyű… egyelőre, úgy tűnik nincs közös platform.

Megpróbáltam elfogadni, és "elninni", hogy valós a veszély és néhány napja már, minden gyerek harmadik szemét kisütötte lézerrel a háttérhatalom és ennek okán én is határozottan és napi szokássommá téve vizslatom a gyermekeim szellemi képességeit, a lelki és érzelmi kondícióit. Lesem, hogy vajon szénné égett-e már a tobozmirigyük, belezuhantak-e e kis mütyür működési képtelensége okán a teljes apátiába, mutatják-e az egyre súlyosbodó depresszió tüneteit? A harmadik szem mítoszában hívők szerint a tobozmirigyben kalcit kristályok vannak, de azok csak a gyermekekben aktiválódnak, a felnőttek kénytelenek azokat maguknak aktiválni… Vajon hogyan? Viszont, a háttérhatalom által elrendelt hőmérőzéssel mi felnőttek tönkre tesszük a gyermekeink harmadik szemében a „jelfogó kristályokat.” Lézerrel kiégetjük azt. Az erről szóló spirituális tanulmányok modern orvostudományi kutatásokra utalnak… Hát akkor legyen, keressük meg őket. „A modern orvostudomány a közelmúltban fedezte fel, hogy az emberi agy belsejében, legfőképpen a tobozmirigy állományában kalcit kristály struktúrák vannak beépülőben.” írják, de sehol egy ilyen témájú írás sem jelöli meg az irodalmi forrásokat, a kutatások szerzőit, a vizsgálati mintákra vonatkozó információkat, a tudományos következtetéseket, vagy azt, hogy a kalcitok jelenléte az agy „belsejében” fiziológiás, avagy patológiás állapot, mi a funkciójuk, milyen kémiai transzformációval kerülnek be a hová is? Az agy szövetébe? A tobozmirigy sejtjeibe? Az astrocytákba vagy a pinealocytákban találhatók? Vagy esetleg a neuroglia sejtekben?

A spirituális „tudományos értekezések” a modern orvostudomány kutatásaira utalva nagyon komoly állításokat fogalmaznak meg a kristályok funkciójáról. Azt sugalmazzák, hogy agykutatók bizonyították, miszerint ezek a kristályok, információ- és energiahordozók, melyeket finomhangolással az ember szolgálatába lehet állítani. Az értekezések szerint „elektromos, elektromágneses és mágneses impulzusokat közvetíthetünk, vagy fogadhatunk a segítségükkel.” Ezen az általuk tézisnek nevezett állításon alapul most a lázmérőellenesség, a "chipes" oltásellenesség és az 5G sugárzásellenesség elve is. 

Nos ezzel szemben a sehol meg nem hivatkozott orvosi kutatás, melynek én forrásmegjelölés nélkül is a nyomára akadtam, lévén egyetlen egy ilyen van a nagyvilágban, a következő címet viseli: Kalcit mikrokristályok az emberi agy tobozmirigyében: első fizikai és kémiai vizsgálatok ...és a szerzők: Simon Baconnier1,  Sidney B Lang,  Maria Polomska,  Bozena Hilczer,  Garry Berkovic,  Guilia Meshulam. A kutatás engedélyszáma: PMID: 12224052 DOI: 10.1002 / bem.10053

A kutatók mindösszesen annyit írnak le, hogy léteznek a tobozmirigyben ilyen kristályok: 

„A biomineralizáció új formáját tanulmányozták az emberi agy tobozmirigyében. 20 mikrométernél rövidebb kis kristályokból áll, amelyek teljesen elkülönülnek a gyakran megfigyelt eperfa típusú hidroxi-apatit betonoktól. Különleges eljárást dolgoztak ki a kristályok izolálásához a tobozmirigy szerves anyagától. A köbös, a hatszögletű és a hengeres morfológiákat pásztázó elektronmikroszkóppal azonosították. A kristály élei élesek voltak, míg a felületük nagyon durva. Az energia-diszperz spektroszkópia azt mutatta, hogy a kristályok csak a kalciumot, a szenet és az oxigént tartalmazzák.”  -Tessék mondani hogyan égetünk szénné egy kálcitot?

Illetve a kutatók azt sejtik, hogy nem patológiás a jelenlétük: „A belső fül otoconia szerkezetének kivételével ez az egyetlen ismert nem patológiás előfordulása a kalcitnak az emberi testben.” 

De halvány lila ibolyájuk sincs egyelőre, hogy mi is lehet a funkciójuk: „Úgy gondolják, hogy a tobozmirigyben két különböző kristályos vegyület jelenléte biológiailag jelentős, ami két teljesen eltérő képződési mechanizmust és biológiai funkciót sugall. Jelenleg folyamatban vannak a képződés és a funkciók tisztázása, valamint a külső elektromágneses mezőkkel való lehetséges nem termikus kölcsönhatások felmérése.”

Patológusok ezzel szemben egyszerűbben fogalmaznak. A tobozmirigy elmeszesedhet és elveszítheti funkcióját. „A mirigyen belül vannak a corpora arenacea (agyi homok) testek is. Ezeknek a testeknek a meszesedése gyakori jelenség az életkor növekedésével.”

Ennyit az agyunkban található csodakristályokról, amit a gyerekeink agyában a lázmérő lézerével elégetünk.

Bocsánat. Most biztosan sokakban megöltem egy csodás téveseszmét a gyermekeink agyának képességeiről. Bár, minden bizonnyal néhány makacsul önigazoló spirituális haladószellemű "tudóst", aki engem oly buzgón ösztökélt a paradigmaváltásra, még így sem győztem meg a betokozódott konzervatív okfejtésemmel.

De. Üsse kavics. Az ő gyerekeik testhőmérséklet-adatai megfeljebb reggelente rejtve magadnak a megtagadott mérések okán. A család meg majd, bízzunk benne kiheveri a következményeket.

Az én srácaim meg köszönik, a szellemi képességük legjavát mutatják ezekben az embert próbáló napokban is és kicsattanó jókedvvel szemlélik a felnőttek világát, is.

Nevezzük akár Hórusz szemének, akár tobozmirigynek vagy epiphysis cerebri-nek, akár glandula pinealis-nak, nincs őneki más dolga, mint, hogy a melatonin hormon termelésével a test cirkadián ritmusával együtt működjön (amelyet a hipotalamusz suprachiasmaticus magja irányít)és, hogy ezen keresztül szabályozza az ember alvás és az ébrenlét ciklusát.

Hát, kérem szépen, ilyen ez a tudomány. Egyszerű és földhözragadt. De ez talán nem is olyan nagy baj. Így többen megértik, aki meg nem annak marad a dogmák világa.