Krvava bajka - Véres mese...

 

Elfeledett történelem…

 

Gyerek voltam, általános iskolás. Minden éveben borzongva vártam az osztálykirándulást. Borzongva, mert az ilyen alkalmakor megtartott kötelező történelem órák nem tantermi körülmények között zajlottak. Egy olyan helyszínre utaztunk, ahol a hozzám hasonló ép, hogy a tinédzser korba belépett gyerekek, több százan, azonos percben veszítették el a világ humánus voltában vetett hitüket és az életüket is.  

Kraguljevac, 1941. október 21-én.

 

Az előzmények…

Néhány hónappal a második világháború kezdete után, 1941. szeptember 16-án, egy német wehrmacht tábornagy, Wilhelm Keitel, egy új Kelet-Európai irányelvet adott ki, amely engedélyezte a civilek elleni megtorlásokat, amennyiben német katonák esnek áldozatul a civil lakosság önvédelmi tevékenységének és a Balkánon honvédő háborút folytató félkatonai alakultok, a partizán ellenállók tevékenységének köszönhetően. Az irányelv kitért arra, hogy minden egyes meggyilkolt német katona esetében, akár 100 polgári áldozatot követelő megtorló kivégzést kell végrehajtani.

Ezt követően, nagyjából két héttel később, szeptember 28-án, a partizánok egy csoportja támadást indított a 920. Landesschützen német zászlóalj katonái ellen, akik Krornjevactól 40 km-re nyugatra, Gornji Milanovac közelében egy iskolában állomásoztak. Az összecsapás során tíz német katona vesztette életét.

A jugoszláviai wehrmacht parancsnoka, Franz Böhme azonnali megtorlásként elrendelte több ezer civil férfi és fiú letartóztatását Kragujevacon és környékén. A letartóztatottak között a harcképes felnőttkorú férfiak mellett, zsidó családok, kommunistának vádolt emberek, antifasiszta lázadók és azok szimpatizánsai voltak. De a legmegrázóbb, hogy az iskolákat is kiürítették és a diákokat is a vesztőhelyre hajtották, valamint szerzeteseket és papokat is megöltek.

Október 20-án, négy nappal a tíz német katona meggyilkolása után Böhme engedélyezte a letartóztatott férfiak és fiatalok kivégzését. A kivégzések többségét 1941. október 21-én a reggeli órákben kezdték meg végrehajtani a Šumarice-i temetőben, Kragujevac városközpontjától nyugatra.

A legpontosabb veszteségfeltáró vizsgálatok szerint több, mint 2300 embert mészároltak le.  A holttesteket pedig több, mint 30 tömegsírba temették. Az itt meggyilkoltak közül több, mint 300 iskoláskorú fiút, 10-15 éveseket, a tanáraikkal együtt öltek meg. A kivégzések hét órán keresztül tartottak, 50–100 fős csoportként sorakoztak fel az áldozatok a hosszú kivégzőgödrök előtt, ahol belelőtték őket a már ott fekvő halott társaik közé. 

10-15 éves gyerekeket, akiket a matematika óra algebra műveletei elől hoztak el, a szüleik tudta nélkül. 

A legalávalóbb, hogy a kivégzést követően a német katonák demonstrációs katonai felvonulást tartottak Kragujevac városközpontján keresztül és nem engedték a kivégzés helyszíne közelébe a hozzátartozókat. Öt nappal a mészárlást követően 200 városlakót választottak ki a holttestek eltemetésére, ez a művelet több napig tartott.

Böhme kifejezetten megtiltotta, hogy bárki a városban megjelölje a sírokat vagy megemlékezzen a halottakról.

A háború után Böhmet elfogták amikor megpróbált Norvégiába menekülni. 1947. május 10-én vádat emeltek ellene a Nürnbergi bíróságon. Az ellene felhozott elsődleges bűncselekmény a kragujevaci mészárlás volt. Böhme a börtönben lett öngyilkos, kiugrott a börtön 4. emeleti cellaablakából, még mielőtt hivatalosan elítélték volna.

Azt mesélték a tanáraink, hogy a kraguljevaci lakosok hoztak egy döntést, miszerint német állampolgár soha többé nem teheti be a lábát a városba.

Mindez majdnem nyolcvan éve történ egy Dél-Szerbiai kisvárosban. 

Nyolcvan év, mára elhomályosította az emlékezetünket.

Ma ezeknek a wermacht katonáknak a leszármazottjai eltartott kisújjal oktatják ki azon nemzetek polgárait, akiknek legfeljebb csak mélyen lehajtott fejjel a bocsánatukért esedezhetnének.

A tízes éveimben az elesett kisfiuk emlékműre vésett hosszú névsora beleégett a retinámba. 

Kötelességem emlékezni rájuk, ha már a világ elfelejtette őket…