Remény...




"A pillanat volt ez, mikor az éjszaka elválik a nappaltól, az alvilág a felvilágtól. S talán más is kettéválik ilyen pillanatokban. Az utolsó másodperc ez, mikor a világi és emberi mélység és magasság, fényesség és sötétség még érintkeznek, mikor a szunnyadók felriadnak nehéz és gyötrő álmaikból, a betegek felnyögnek, mert érzik, hogy vége az éjszaka poklának, s következik az áttekinthetőbb szenvedés; a nappal rendszere és világítása feltárja és szétbontja mindazt, ami az éjszaka sötét zűrzavarában görcsös kívánság volt, titkos vágy, nyavalyatörős indulat."

Márai Sándor


Fényt kívánok mindannyiunkak, a sötétség zürzavaros görcseit elűzőt. Elsimító érintésket, oltalmazó csókokat, bizonyosságot adó szavakat. Sokat. Akkor még mindig minden rendben lesz. Az érkező évben is.

...és köszönöm, hogy itt valahogyan időnként velem voltatok.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak mesélek. Az emberi jóról.

Kép
  Kislány voltam. Lenhajú kis copfos, cserfes, az utcán ugrándozva járó. Katókám masnit kötött a hajamba és én tudtam, ha masnit is kapok, ráadásul olyan kéket, mint a ruhám, amit ő varrt, akkor itt valami nagy dolog van készülőben.  Hevesen dobogó szívvel kérdezgettem, hogy hová megyünk? De ő csak mosolygott. „Majd meglátod kincsem! Köszönj hangosan és illedelmesen és csak akkor szólj, ha kérdeznek.” Nem parancs volt ez, hanem amolyan szabálykönyv. Útmutató ahhoz, hogy hogyan lehetek majd a legjobb. És nem is volt kérdés, hogy én magam is a legjobb, legkedvesebb, leszelídebb és leg jólneveltebb szerettem volna lenni. „De hová megyünk? Elárulod?” – nyúztam tovább, mert a soha ki nem alvó gyermeki reménnyel valahol tudtam, hogy egy-két ilyen kérdés után úgyis mindig megszelídül és én nem maradok válaszok nélkül. „Elmegyünk tejért Mancika-nénihez”. - vágta rá a kérdésemre gyorsan. "Meg túróért" - tette hozzá mosolyogva. „Tejért, meg túróért? …és ahhoz kell a masni,
További információk

Szekunder szégyen a fiókban...

Kép
  Jó mélyre elraktam. És azóta sem vettem elő. Néhány kis papír, helyes kis betűkkel. Az egyik AVP (Alternative to Violence Projekt) tréning. A másik többnapos "egészségnevelő tanári" tréning. Ma mindez mennyire megmosolyogtató. Sárga nyomtatópapírra nyomva egy szerény kis szöveg és a név és dátum még írógéppel odagépelve a vonalra. Három aláírás pecsét nélkül, okmány és regisztrációs szám nélkül.  Ez így önmagában is egy kuriózum. Emléket állít annak, hogy a lelkes tudatlanság mi mindenre képes időt fecsérelni.   …és ha nagyon túrok még a fiókban, előkerül vagy még kettő-három hasonló formátumú papírlap. Emlékeim szerint narkológiai alapképzésről, asszertivitásról, vagy a lelki egészség megőrzésének valamelyik más, nem túl mélyre hatolóan boncolgatott témájáról. 1994- et, 95-öt írtunk ekkor. Sorra potyogtak elénk az oktatás eme újszerű megközelítései, tréningek és interaktív tanfolyamok formájában. Izgalmasan eltérő a korábban megszokott hierarchikus és frontális oktatás
További információk

Tücsök... bogár...

Kép
  Az ENSZ is támogatja… Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete évről évre egyre növekvő és egyre szélesebb körű akciókkal támogatja a rovarok fogyasztását. Az ENSZ egyik legegyszerűbb érve a rovarok emberi táplálákként történő felhasználásának, hogy rengeteg van belőlük a világon. Egy ENSZ felmérés szerint, több mint 1900-2000 ehető rovarfaj él (még az ENSZ által publikált szakmai anyagokban is változó ez a szám) a bolygón és szintén több ENSZ felmérés szerint mintegy kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat – sütve, főzve vagy akár nyersen is. Az Entomofágia – ez a hivatalos megnevezése a rovarok élelmiszerként való fogyasztásának, tehát az ENSZ megfogalmazása szerint nem újkeletű és nem is csak kis halmazú népességet érint a Földön. Miért ne lehetne tehát kiszélesíteni és általánost táplálékforrássá tenni? Vajon azon emberek halmazának, akik egyszer elkezdtek rovarokkal táplálkozni, volt más tápanyagforrása, választási alternatívája? - kérdezem én. A rovar, mint élel
További információk