AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...
Tegnap szembejött. Itt maradt. Tegnap úgy emelt, hogy nem emelt. Ma magam emeltem fel.
Úgy volt velem, hogy magamra hagyott. Hogy azt tegyem, amit a helyzet természete ad és ne azt, amit ő békít rajta. Mert abból nem növesztek szárnyakat, nem izmosítok lábakat, csak a kapaszkodó karom dagad.
Szóval, ma itthagyom nektek.
Hűségből. Önmagamhoz. Hozzátok.
József Attila
(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés