Még néhány hét a patkány évéből és jön egy jóval nagyobb állat....

 

Majd csak február 12-vel köszönt ránk a bivaly éve és noha mi már magunk mögött szeretnénk tudni a 2020-as évet, a holdhónapi fázisok okán, hiába tapossuk már kemény húsz órája a 2021-es esztendő új ösvényét, az elmúlt év patkány jegye még velünk ballag pár héten át. A fene a ragaszkodását...

Így esett az eset, hogy ez patkány a valóságban is az éjszaka látogatást tett az udvarunkban és az ebben az időszakban éjszaka is szabadon mozgó vizslánk – részben a pont a távolabbi állattartó szomszédok „neveléséből” hozzánk bócorgó patkányok okán, részben, hogy a közepes testű kutyánk télen sem legyen a kennelében és óljában sok órás éjszakai mozdulatlanságra ítélve, ahogyan egy jó vadászkutyához illik utána vetette magát a hívatlan betolakodónak. Csak az utána vetése az alacsony alvázú sportautó alatti rést célozta meg.

Módszeresen, kitartó munkával fúrta be az autó alá magát a mi aranyszívű vadászebünk, mert az mégsem járja, hogy itt holmi büdös, szőrös, vicsorgó jövevények háborgassák az udvar rendjét. Nem olyan ház ez, képem szépen.  

De az az út, ami előre is ilyen kínok árán vezet, visszafelé nem biztos, hogy járható. Így azután szegény pára kénytelen volt jó pár órán át, a hazaérkezésünkig a kocsi alatt kényszertartásban lapítani.

De még csak itt kezdődött a megpróbáltatások java, ugyanis mi sem tudtuk sem kiimádkozni, kicsalogatni, sem kihúzni onnan. Nem maradt más, mint a centiről centire történő legurulás róla az autóval vagy az utolsó mentsvár az autómentős leemelés.





Egy egyenletes síkságú felületen megtett félméter után látszott, hogy egy centit sem haladtunk előre, illetve igen, de változatlanul kutyástól, a sok százkilós vas húzta magával az alászorult ebünket, mert Gerle a jelenlétünkre lelkesen emelgette a fejét.

Még szerencse, hogy a férjem nem pánikolós „fajta”, mert amit nem sikerült kéréssel, a kocsi aláhasalással valahogyan lenyomva a kutyát elérni, hogy Gerle lehúzza a fejét és fektesse le a koponyáját a betonra, azt egy bukkanó megoldotta és némi lehorzsolt homlok és szakított lábseb árán, az alvázzal kicsit hozzá passzírozva a kutyát a betonhoz, legurította róla az autót. Nyugalom, semmi baja nem történt a kutyánknak a lehorzsolt homloksebe enyhe szövethiányos horzsolás, még a szőre is megtartott, a lábán egy kettő, maximum három centis tépett seb van, a láb pozíciójából és a vérzés hiányból ítélve, ezt sokkal inkább attól az állatól kapta, akit az autó alá követett, mint a manővertől. Számunkra természetes, hogy ilyenkor még egy pici sérülést is megmutatunk egy állatorvosnak. 

Január elsején fényes délben keressünk műteni képes állatorvost, vagy érzéstelenítés nélkül essek neki magam a seb összevarrásának. Komoly dilemma volt. Sok telefon következett. Mint ahogyan a később mégis elért állatorvos megjegyezte, ennek a páciensnek sajnos foga van és érzéstelenítés nélkül nem fél azt használni, akkor sem, ha tűzbe menne értem, a gazdiért. De egy laposhasú autó alá mindenképp.

Szóval, itt is, így is végtelenül hálásak vagyunk dr. Kerékgyártó Bencének és állatorvos társainak, akik a mai ünnepi ebéd mellől álltak fel ellátni a kutyánkat, úgy, hogy nem is az ő körzetükhöz tartoztunk. Kiváló fiatalemberek, szakemberek, az állatokhoz is szeretettel viszonyuló orvosok, köszönjük a hozzáállásukat.

Az ebünk jól van, ebcsont beforr, főleg ha nem is tört. Fekete István Bogáncsához hasonlóan, mert ő is végtelenül okos kutya, saját bőrön megtanulta, hogy ahová befér a fejünk, onnan nem biztos, hogy azután ki is fér. Szerintem örök lecke volt neki. Nekünk is.

A patkányoknak is kihelyeztük némi ünnepi ebédet, remélve, hogy a 2020-as évvel ők is eltakarodnak a bánatba. …és reménykedünk. Sok mindenben. Többek között abban is, hogy az állattartó szomszédok felől jövő újabb állat sírása, egy szarvasmarháé nem jelent újabb látogatót a kertünkben majd, a korábban vendégül látott színes társaság után. Csak lazán és stílusosan az érkező bivaly év okán. Mert jött már felőlük, mindenen át, a kínai zodiákus jegyek tömegének fele legalább: kutya, nyúl, kakas, vaddisznó és most patkány. A bivalyt, tigrist, és a sárkányt nem várnánk meg, előbb elkezdenénk felépíteni előttük a kínai nagy falat…hátha az majd tart.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak mesélek. Az emberi jóról.

Szekunder szégyen a fiókban...

Tücsök... bogár...