Még néhány hét a patkány évéből és jön egy jóval nagyobb állat....
Majd csak február 12-vel köszönt ránk a bivaly éve és noha mi már
magunk mögött szeretnénk tudni a 2020-as évet, a holdhónapi fázisok okán, hiába
tapossuk már kemény húsz órája a 2021-es esztendő új ösvényét, az elmúlt
év patkány jegye még velünk ballag pár héten át. A fene a ragaszkodását...
Így esett az eset, hogy ez patkány a valóságban is az
éjszaka látogatást tett az udvarunkban és az ebben az időszakban éjszaka is szabadon
mozgó vizslánk – részben a pont a távolabbi állattartó szomszédok „neveléséből”
hozzánk bócorgó patkányok okán, részben, hogy a közepes testű kutyánk télen sem
legyen a kennelében és óljában sok órás éjszakai mozdulatlanságra ítélve,
ahogyan egy jó vadászkutyához illik utána vetette magát a hívatlan
betolakodónak. Csak az utána vetése az alacsony alvázú sportautó alatti rést
célozta meg.
Módszeresen, kitartó munkával fúrta be az autó alá magát a
mi aranyszívű vadászebünk, mert az mégsem járja, hogy itt holmi büdös, szőrös, vicsorgó
jövevények háborgassák az udvar rendjét. Nem olyan ház ez, képem szépen.
De az az út, ami előre is ilyen kínok árán vezet, visszafelé
nem biztos, hogy járható. Így azután szegény pára kénytelen volt jó pár órán
át, a hazaérkezésünkig a kocsi alatt kényszertartásban lapítani.
De még csak itt kezdődött a megpróbáltatások java, ugyanis mi
sem tudtuk sem kiimádkozni, kicsalogatni, sem kihúzni onnan. Nem maradt más,
mint a centiről centire történő legurulás róla az autóval vagy az utolsó
mentsvár az autómentős leemelés.
Egy egyenletes síkságú felületen megtett félméter után
látszott, hogy egy centit sem haladtunk előre, illetve igen, de változatlanul
kutyástól, a sok százkilós vas húzta magával az alászorult ebünket, mert Gerle a jelenlétünkre lelkesen emelgette a fejét.
Még szerencse, hogy a férjem nem pánikolós „fajta”, mert
amit nem sikerült kéréssel, a kocsi aláhasalással valahogyan lenyomva a kutyát elérni,
hogy Gerle lehúzza a fejét és fektesse le a koponyáját a betonra, azt egy
bukkanó megoldotta és némi lehorzsolt homlok és szakított lábseb árán, az alvázzal kicsit hozzá passzírozva a kutyát a betonhoz, legurította róla az autót. Nyugalom, semmi baja nem történt a kutyánknak a lehorzsolt homloksebe enyhe szövethiányos horzsolás, még a szőre is megtartott, a lábán egy kettő, maximum három centis tépett seb van, a láb pozíciójából és a vérzés hiányból ítélve, ezt sokkal inkább attól az állatól kapta, akit az autó alá követett, mint a manővertől. Számunkra természetes, hogy ilyenkor még egy pici sérülést is megmutatunk egy állatorvosnak.
Január elsején fényes délben keressünk műteni képes
állatorvost, vagy érzéstelenítés nélkül essek neki magam a seb összevarrásának. Komoly
dilemma volt. Sok telefon következett. Mint ahogyan a később mégis elért állatorvos megjegyezte, ennek a
páciensnek sajnos foga van és érzéstelenítés nélkül nem fél azt használni,
akkor sem, ha tűzbe menne értem, a gazdiért. De egy laposhasú autó alá
mindenképp.
Szóval, itt is, így is végtelenül hálásak vagyunk dr.
Kerékgyártó Bencének és állatorvos társainak, akik a mai ünnepi ebéd mellől
álltak fel ellátni a kutyánkat, úgy, hogy nem is az ő körzetükhöz tartoztunk. Kiváló
fiatalemberek, szakemberek, az állatokhoz is szeretettel viszonyuló orvosok,
köszönjük a hozzáállásukat.
Az ebünk jól van, ebcsont beforr, főleg ha nem is tört.
Fekete István Bogáncsához hasonlóan, mert ő is végtelenül okos kutya, saját
bőrön megtanulta, hogy ahová befér a fejünk, onnan nem biztos, hogy azután ki
is fér. Szerintem örök lecke volt neki. Nekünk is.
A patkányoknak is kihelyeztük némi ünnepi ebédet, remélve,
hogy a 2020-as évvel ők is eltakarodnak a bánatba. …és reménykedünk. Sok
mindenben. Többek között abban is, hogy az állattartó szomszédok felől jövő
újabb állat sírása, egy szarvasmarháé nem jelent újabb látogatót a kertünkben
majd, a korábban vendégül látott színes társaság után. Csak lazán és stílusosan az érkező bivaly év okán. Mert jött már felőlük,
mindenen át, a kínai zodiákus jegyek tömegének fele legalább: kutya, nyúl, kakas, vaddisznó
és most patkány. A bivalyt, tigrist, és a sárkányt nem várnánk meg, előbb elkezdenénk
felépíteni előttük a kínai nagy falat…hátha az majd tart.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése