Kockás füzet...

 

Egy pici félkör alakú salter ablakon keresztül kommunikáltunk velük, előre hajolva igyekeztünk a lyukon kívülre közvetíteni legalább valami minimális empátiát.

Az első napokban mindenképp. 

Később a szaporodó tapasztalatok birtokában ez már egyre nehezebb és nehezebb lett.

Valami, amitől a lélek szeretne elhatárolódni, de már nem lehet. Soha többé nem lehet. Involválódsz és részese leszel sorstragédiáknak és meg nem adott életesélyeknek.

Az első kérdés, mindig az volt, hogy benne van-e már a neve a „kockás” füzetben?

Sokan először jöttek, ekkor elővettem fiókból a kockás füzetet meg a vonalzót és ott, előttük elkezdtem megvonalazni az újabb lapot. Időt adtam, hogy rendezzék a gondolataikat. Ők meg vártak. Türelmesen. A lyukon át nem láttam az arcukat, csak, ha nagyon mélyen előrehajoltam. De láttam a kezüket. Összekulcsolva, ahogyan egyik agyonszorítja a másikat. Vagy ellilul a táska fülén, kifehéredett ujjpercekkel. Volt, aki zavartan matatott. Volt, aki mereven állt, egyik lábáról a másikra helyezgetve a testsúlyát, volt, aki alig tudott megszólalni.

Mind egyedül voltak. A világ legmagányosabb salter ablaka volt ez.

Bármennyire suttogták is szégyenük, mert suttogták, ilyenkor nagyon nehezemre esett hangosabban beszélni velük. De kénytelen voltam.

„Benne van már a neve a kockás füzetben?” - kérdeztem újra és ha láthatóan azt sem tudta, hogy mit jelent az, hogy kockás füzet, akkor megpróbáltam beszélgetni egy picit, a magam akkori, tizenéves, első, középiskolai gyakorlatos módján.

Nevet kérem, születési adatokat, lakhelyet, az utolsó menstruáció időpontját, a ciklusidőt, - ha egyáltalán értette a kérdést, - volt-e már korábban terhességmegszakítása, volt-e már várandós, szült-e már? Az utolsó kérdést szinte elnyeltem...

„Mi a mostani terhességmegszakításának az oka?”

Itt már sokan sírtak. Akiknek még nem volt benne a nevük a kockás füzetben, azok leginkább.

Azután jöttek dacosak. Kevesebb sírással, rutinosabb fellépéssel, már önmaguktól diktálták az adatokat. Volt, aki másodszor, harmadszor vagy negyedszer jött.

Amikor egyszer elhangzott a negyedszer szó, a másik szobában ülő nőgyógyász odaszólt az asszisztensnőnek… „Majd teszünk róla, hogy ne jöjjön ötödszörre.”

…és valóban, nagyon keveseknek volt benne ötször a nevük a kockás füzetben.

Azután volt olyan is, aki megpróbált úgy tenni, mintha még életében nem állt volna a salter ablak előtt.

De a nővérek pontosan tudták az igazságot. Mindig, mindenkit megjegyeztek.

Valahogyan minden adat, név, arc, könny beég az ott dolgozók memóriájába. Ezek a helyek ilyenek. Valakinek emlékeznie kell mind arra, amit mások örökre ki akarnak törölni az emlékezetükből.

Talán egy hét gyakorlatom volt ezen az osztályon. Az időintervallumra már ennyi év távlatából nem emlékszem. Egy-egy emberre viszont igen. A történetükre, a válaszaikra az utolsó kérdésemre. Azokat válaszokat már soha nem fogom tudni kitörölni a memóriámból, még több, mint harminc év távlatából sem.

Valahogyan az emlékezőképességünk örökre összeköt bennünket. Talán a tükörneuronjaink az okai ennek. Bárcsak néha nem működnének.

Itt döntöttem el, hogy én soha nem fogok ilyen osztályon dolgozni.

Később szakdolgozati témát kellett választanom.

Orvosetikai témát választottam. Az első diplomám szakdolgozatát, - nagyon régen - pont egy abortusz jogszabály módosítása kapcsán írtam.

Az abortusz történeteket már akkor, nagyon beteg módon, egyoldalúnak éreztem, ezért azt is vizsgáltam, hogy hány nő marad egyedül a terhességmegszakításának krízisével.

99,9%!

…és hogy, ők hogyan küzdöttek meg az életet kioltó döntésük lelki, párkapcsolati nehézségeivel?

 Pokoli nehezen.

Milyen döntő tényezők juttatták el őket ahhoz az elhatározáshoz, hogy kioltsanak egy életet?

 A döntő többségüket nem egzisztenciális, egészségügyi vagy bűnügyi ok vezényelte, hanem az éretlen viszonyrendszer, az elköteleződés nélküli, instabil párkapcsolatok jövőtlensége.

Azt is vizsgáltam, hogy hány nő menekült a döntése elől elkerülő lelki mechanizmusokba és hányan voltak képesek átgondoltan felelőséget vállalva kimondani, hogy végzetes hibát követtek el?

Kevesen. A nők többsége bagatellizálta az abortuszt, a felelősséget teljese mértékben a másik félre hárította, a beavatkozást a legtöbben egyszerű műtétnek tekintették, a magzatot pedig nem élőlénynek, csak nem kívánt, eltávolítandó sejtcsomónak.  

A vizsgálati mintáim egy megyeszékhely szülészet és nőgyógyászati klinikájának a betegei voltak. A legfiatalabb interjúalanyom tizennégy éves, a legidősebb ötven éves volt. De a vizsgált minta jelentős többségét a tizennégy és huszonöt éves korosztály adták.

Hány nő döntött volna utólag más módon?

Különböző, egyéb vizsgálatok adataiból kiderül, hogy ez az arány valahol 25% és 50% között van. Mert az életkioltó döntés pillanatában fennálló, az abortusz mellett szóló tényezők, egy későbbi életszakaszban már nem döntéstámogatók. Ha ezek a nők már annak az ismeretében lettek volna, aminek a műtőasztalra való felfekvéskor nem voltak, máshogyan alakult volna az életük egy válalt babával. Utólag sokan ezt már elképzelhető választásnak tartották.

A legutóbbi statisztikák szerint a világban naponta 126 ezer terhességmegszakítást végeznek. 88 abortuszt percenként…

Nézegettem a statisztikai adatokat…néhányat kiemelnék.

-        Az első szexuális együttlétek korhatára drasztikusan csökkent.  Már a 13-15 éves kislányok is megkezdték szexuális életüket, igazán át sem élve, hogy tulajdonképpen mi is történik velük.

-        Az első együttléteknek több, mint a fele mindennemű védekezés nélkül zajlik és a párok 15-20 százaléka használt csak óvszert az első együttlét során. A legtöbben megszakított közösüléssel védekeznek.

-        Szerte a világon, Magyarországon is növekszik a 18 éven alattiak terhességmegszakításának aránya

-        A világon évente 80 millió nő esik teherbe, olyanok, akik nem tervezték a gyermekvállalást, ebből negyvenmillió terhesség abortusszal végződik. Közel negyven millió nem várt újszülött azonban életesélyt kap.

-        A statisztikák szerint a világban évente 26 millió legális és a becslések szerint 20 millió illegális abortuszt végeznek. A legtöbb illegális abortuszt a fejlődő országokban regisztrálták.

-        A művi beavatkozás elkerüléséért az Európai Unió 27 országában - kivétel Lengyelország, Lettország, Málta, Németország, Olaszország és Románia - engedélyezik az esemény utáni tabletták használatát.

Magyarországon is nagyon sok nő, főleg fiatal lányok, számolva a „becsúszás” lehetőségével esemény utáni tablettákat kapdosnak be... ennek a gyakorlatnak a statisztikai adatai amellett, hogy elég riasztóak, beszédesek is. Pont annyiszor bízták a véletlenre a terhességek létrejöttét a tinik, ahányszor rohanni kellett esemény utáni tablettáért. Ennyiszer játszottak egy emberi élettel.

…és ami túlmutat a meg nem születendő gyerekek szomorú statisztikai adatán…

Végzett-e bárki kutatást a mesterséges megtermékenyítésre várók körében olyan témában, hogy hány százalékban tesz inferitlissé a korábbi abortuszok drasztikus beavatkozásaiból következő méhfalelvékonyodás, korai endometrium leszakadás, vagy a petevezetékek roncsolódásából következő szűkület, avagy teljes elzáródás?

Tudjuk-e, hogy hány létrejött terhességnél van veszélyeztetett állapotra ítélve a nő a nyitott méhszája okán, egy korábbi abortuszos méhszáj tágítás következményeként és teszi ki önmagát és a babáját is veszélynek?

Tudjuk-e pontosan, hogy ma hány párból hány küzd meddőséggel egy korábbi terhességmegszakítás következményeként?

Tudjuk-e, hogy hány mióma, hány méhszájdaganat köthető össze a roncsoló műtétekkel, gyakran nem csak a méh nyálkahártyáját, de a méh izomzatot is érintő kaparásos, vákuumos beavatkozásokkal?

Tudjuk-e, hogy hány nő cipeli a művi terhességmegszakítások életre szóló testi/lelki következményeit?

…de a szívhang traumatizál. ugy-e?

És végezetül.

Tudjuk-e, hogy hová tűntek a férfiak ebből a történetből?