Kockás füzet...

 

Egy pici félkör alakú salter ablakon keresztül kommunikáltunk velük. Előre hajolva igyekeztünk a lyukon kívülre közvetíteni legalább valami minimális empátiát.

Az első napokban mindenképp. 

Később a szaporodó tapasztalatok birtokában ez már egyre nehezebbé és nehezebbé vált.

Olyan valami volt ez, amitől a lélek szeretne elhatárolódni, de már nem teheti. Soha többé nem teheti. Mert involválódik és részese lesz a sorstragédiáknak és meg nem adott életesélyeknek.

Az első kérdés mindig az volt, hogy benne van-e már a neve a „kockás” füzetben?

Sokan először jöttek, ekkor elővettem fiókból a kockás füzetet meg a vonalzót.

És ott, előttük elkezdtem megvonalazni az újabb lapot. Időt adtam, hogy rendezzék a gondolataikat. 

Ők meg vártak. Türelmesen. 

A lyukon át nem láttam az arcukat, csak, ha nagyon mélyen előrehajoltam. 

De láttam a kezüket. Összekulcsolva, ahogyan egyik agyonszorítja a másikat. Vagy ellilul a táska fülén, kifehéredett ujjpercekkel. Volt, aki zavartan matatott. Volt, aki mereven állt, egyik lábáról a másikra helyezgetve a testsúlyát, volt, aki alig tudott megszólalni.

Mind egyedül voltak. A világ legmagányosabb salter ablaka volt ez.

Bármennyire suttogták is szégyenük, - mert suttogták- , ilyenkor nagyon nehezemre esett hangosabban beszélni velük. De kénytelen voltam.

„Benne van már a neve a kockás füzetben?” - kérdeztem újra és ha láthatóan azt sem tudta, hogy mit jelent az, hogy kockás füzet, akkor megpróbáltam beszélgetni egy picit, a magam akkori, tizenéves, első középiskolai gyakorlatos módján.

Nevet kérem, születési adatokat, lakhelyet, az utolsó menstruáció időpontját, a ciklusidőt, - ha egyáltalán értette a kérdést, - hogy volt-e már korábban terhességmegszakítása, volt-e már várandós, szült-e már? ..és az utolsó kérdést szinte elnyeltem...

„Mi a mostani terhességmegszakításának az oka?” - szinte én éreztem szégyent, hogy kérdezek.

Itt már sokan sírtak. Akiknek még nem volt benne a nevük a kockás füzetben, azok leginkább.

Azután jöttek dacosak. 

Kevesebb sírással, rutinosabb fellépéssel, már önmaguktól diktálták az adatokat. Volt, aki másodszor, harmadszor vagy negyedszer jött.

Amikor egyszer elhangzott a negyedszer szó, a másik szobában ülő nőgyógyász odaszólt az asszisztensnőnek… „Majd teszünk róla, hogy ne jöjjön ötödszörre.”

…és valóban, nagyon keveseknek volt benne ötször a nevük a kockás füzetben.

Azután volt olyan is, aki megpróbált úgy tenni, mintha még életében nem állt volna a salter ablak előtt.

De a nővérek pontosan tudták az igazságot. Mert mindig, mindenkit megjegyeztek.

Valahogyan minden adat, név, arc, könny beég az ott dolgozók memóriájába. 

Ezek a helyek ilyenek. Valakinek emlékeznie kell mindarra, amit mások örökre ki akarnak törölni az emlékezetükből. Ez a világ rendje, valahogy így marad efggyensúlyban.

Talán egy hét gyakorlatom volt ezen az osztályon. Az időintervallumra már ennyi év távlatából nem emlékszem. 

Egy-egy emberre viszont igen. A történetükre, a válaszaikra az utolsó kérdésemre. Azokat válaszokat már soha nem fogom tudni kitörölni a memóriámból, még több, mint negyven év távlatából sem.

Valahogyan az emlékezőképességünk örökre összeköt bennünket. Talán a tükörneuronjaink az okai ennek. Bárcsak néha nem működnének.

Itt döntöttem el, hogy én soha nem fogok ilyen osztályon dolgozni.

Később a tanulmányaim során szakdolgozati témát kellett választanom.

Orvosetikai témát választottam. Az első diplomám szakdolgozatát, - nagyon régen - pont egy abortusz jogszabály módosítása kapcsán írtam.

Az abortusz történeteket már akkor, nagyon beteg módon egyoldalúaknak éreztem, ezért azt is vizsgáltam, hogy hány nő marad egyedül a terhességmegszakításának krízisével.

99,9%!

…és hogy, ők hogyan küzdöttek meg az életet kioltó döntésük lelki, párkapcsolati nehézségeivel?

 Pokoli nehezen. Leinkább sehogy. Bagatellizálva.

Milyen döntő tényezők juttatták el őket ahhoz az elhatározáshoz, hogy kioltsanak egy életet?

 A döntő többségüket nem egzisztenciális, egészségügyi vagy bűnügyi ok vezényelte, hanem az éretlen viszonyrendszerük, az elköteleződés nélküli, instabil párkapcsolatok jövőtlensége.

Azt is vizsgáltam, hogy hány nő menekült a döntése elől elkerülő lelki mechanizmusokba és hányan voltak képesek átgondoltan felelőséget vállalva kimondani, hogy végzetes hibát követtek el?

Kevesen. A nők többsége bagatellizálta az abortuszt, a felelősséget teljese mértékben a másik félre hárította, a beavatkozást a legtöbben egyszerű műtétnek tekintették, a magzatot pedig nem élőlénynek, csak nem kívánt, eltávolítandó sejtcsomónak.  

A vizsgálati mintáim egy megyeszékhely szülészet és nőgyógyászati klinikájának a betegei voltak. 

A legfiatalabb interjúalanyom tizennégy éves volt, a legidősebb ötven éves. De a vizsgált minta jelentős többségét a tizennégy és huszonöt éves korosztály adta.

Hány nő döntött volna utólag más módon?

Különböző, egyéb vizsgálatok adataiból kiderül, hogy ez az arány valahol 25% és 50% között van. Mert az életkioltó döntés pillanatában fennálló, az abortusz mellett szóló tényezők, egy későbbi életszakaszban már nem döntéstámogatók. 

Ha ezek a nők már annak az ismeretében lettek volna, aminek a műtőasztalra való felfekvéskor nem voltak, máshogyan alakult volna az életük egy vállalt babával. Utólag sokan ezt már elképzelhető választásnak tartották.

A legutóbbi statisztikák szerint a világban naponta 126 ezer terhességmegszakítást végeznek. 88 abortuszt percenként…

Nézegettem a statisztikai adatokat…néhányat kiemelnék.

-        Az első szexuális együttlétek korhatára drasztikusan csökkent.  Már a 13-15 éves kislányok is megkezdték szexuális életüket, igazán át sem élve, hogy tulajdonképpen mi is történik velük.

-        Az első együttléteknek több, mint a fele mindennemű védekezés nélkül zajlik és a párok 15-20 százaléka használt csak óvszert az első együttlét során. 

      A legtöbben megszakított közösüléssel védekeznek.

-        Szerte a világon, Magyarországon is növekszik a 18 éven alattiak terhességmegszakításának aránya.

-        A világon évente 80 millió nő esik teherbe, olyanok, akik nem tervezték a gyermekvállalást, ebből negyvenmillió terhesség abortusszal végződik. 

     Közel negyven millió nem várt újszülött azonban életesélyt kap.

-        A statisztikák szerint a világban évente 26 millió legális és a becslések szerint 20 millió illegális abortuszt végeznek. A legtöbb illegális abortuszt a fejlődő országokban regisztrálták.

-        A művi beavatkozás elkerüléséért az Európai Unió 27 országában - kivétel Lengyelország, Lettország, Málta, Németország, Olaszország és Románia - engedélyezik az esemény utáni tabletták használatát.

Magyarországon is nagyon sok nő, főleg fiatal lányok, számolva a „becsúszás” lehetőségével esemény utáni tablettákat kapdosnak be... ennek a gyakorlatnak a statisztikai adatai amellett, hogy elég riasztóak, beszédesek is. Pont annyiszor bízták a véletlenre a terhességek létrejöttét a tinik, ahányszor rohanni kellett esemény utáni tablettáért. 

Ennyiszer játszottak minimum egy, emberi élettel.

…és ami túlmutat a meg nem születendő gyerekek szomorú statisztikai adatán…

Végzett-e bárki kutatást a mesterséges megtermékenyítésre várók körében olyan témában, hogy hány százalékban tesz inferitlissé a korábbi abortuszok drasztikus beavatkozásaiból következő méhfalelvékonyodás, korai endometrium leszakadás, vagy a petevezetékek roncsolódásából következő szűkület, avagy teljes elzáródás?

Tudjuk-e, hogy hány létrejött terhességnél van veszélyeztetett állapotra ítélve a nő a nyitott méhszája okán, egy korábbi abortuszos méhszáj tágítás következményeként és teszi ki önmagát és a babáját is veszélynek?

Tudjuk-e pontosan, hogy ma hány párból hány küzd meddőséggel egy korábbi terhességmegszakítás következményeként?

Tudjuk-e, hogy hány mióma, hány méhszájdaganat köthető össze a roncsoló műtétekkel, gyakran nem csak a méh nyálkahártyáját, de a méh izomzatot is érintő kaparásos, vákuumos beavatkozásokkal?

Tudjuk-e, hogy hány nő cipeli a művi terhességmegszakítások életre szóló testi/lelki következményeit?

…de a szívhang traumatizál, ugy-e?

És végezetül.

Tudjuk-e, hogy hová tűntek a férfiak ebből a történetből?