Szubjektív

 

Általában a kályhánál szoktam kezdeni, hogyha egy témát komolyan veszek. 

Ilyenkor hosszú okfejtés következik. Most sem lesz ez másként. 

A pedagógus sztrájkról fogok írni. 

Saját értékrenden átszűrve a történéseket. A szemüveg szubjektív. Ezúttal is fenntartom a tévedés jogát.

 

Fogunk e valaha is szembenézni a biológiai valóságunkkal? …és annak megfelelően, tudatosan alakítani az életünk és elfogadni, hogy időszakos, ciklikusan visszatérő biológiai hiányosságokkal és alkalmatlanságokkal élünk együtt? 

Vagy mindezt továbbra is sértőnek tartva önmagunkra nézve, kárhoztatjuk a világot, mert észre meri venni hormonális esendőségünk?

 

„…amikor egy alkalommal a Yale egyik oktatója ismertetett egy állati viselkedéssel foglalkozó tanulmányt, feltettem a kezem és megkérdeztem, hogy milyen eredményeket talált a kutatás a nőstények viselkedésére vonatkozóan. A professzor úr félreseperte a kérdésem, mondván: „Soha nem alkalmazunk nőstényeket efféle kutatásokban, mert a menstruációs ciklusuk csak összezavarná az eredményeket.”

Dr. Louann Brizendine

amerikai tudós, neuropszichiáter, agykutató

 

Igyekszem egyes szám első személyében írni erről a világot befolyásoló menstruációs ciklusról.

…és, hogy hogyan jön ez a pedagógus tüntetéshez, hamarosan kiderül majd. 

DE azt azért előrevetítve érdemes tudnunk, hogy ez az egyetlen olyan biológiai alapvetőség, amiről mi nők semmilyen élethelyzetben nem tehetünk, miközben ez fogja meghatározni minden viselkedésünket az életünk során. A biológiai állapotunk gerenrálta érzelmi inpulzusokról ugyan nem tehetünk, de a felttes én önkontroljának nem használatáról már igen.

Amióta elértem a nemi érettségem, minden hónapom, a várandóság időszakának kivételével, a következőképpen zajlott. Az menstruációtól az ovulációig eltelt két hétben maga voltam a megtestesült báj, kellem és a tündéri, simulékony, együttműködő személyiségem egy pillanatra sem kapott kérdőjeleket. Az ovuláció napjaiban a csúcsra járattam a kommunikációt, rengeteget beszéltem, nyitott voltam és elfogadó, pozitív, motivált és mindenre képesnek éreztem magam és szerettem a tükörképemet. Majd ez, az ovuláció másnapjától homlokegyenesen megváltozott és minden nappal erősebbé vált a penészvirág állapot, a befelé fordulás, a morózusság, a depresszív epizódok, az erőből cselekvés, a báj elvesztése. Majd a premenstruációs napokban az önelviselés is nehézzé vált.

Nem, én nem tettem tönkre ezzel a környezetem életét, mert azt szocializáltam, hogy ne legyek soha senki terhére, de akár tehettem is volna.

Azt hiszem, nagyon sok férfi, a nőkkel szemben, a pólusos női habitussal, attitűdökkel és viselkedéssel kapcsolatosan megfogalmazott értetlensége ezen a hormonális, biológiai valóság bázison alapul.

A női egyedek hormonális kiegyensúlyozatlansága annyira szembeötlő, hogy tudományos kutatásokban a tudósok mellőzik a nőstény egyedek alkalmazását és megfigyelését.

Az emberi fajnál ugyanis a nő ciklikusan a hónap egyik felében kiemelkedő teljesítményre képes, kifogástalanul végzi a munkáját, értelmes, logikus, pozitív, elkötelezett, produktív és optimista, majd jön a hormonális villanykapcsoló és ugyanez a nő változást él meg az agy hormonális szintjében, és reményvesztetté válik, keserűvé, jövőtvesztetté, heves érzelmekkel utálja önmagát és az indulatait nehezen kontrollálva, az érzelmi állapotát gyakorta projektálva környezetére, zuhanórepülésbe viszi a kreatív alkotóerejét.

…és mindeközben a nő valóságképe is hétről hétre változik. Akár nagyon irreális és radikális változást is képes mutatni. Talán nem túlzás, de a női egyedek értékrendjét, világmeglátását, értékelését, vágyait és céljait is, az aktuálisan jelen lévő hormonjainak viselkedés-generáló funkciói határozzák meg.

…és akkor arról nem is érdemes tudományos elkanyarodást indítani, hogy a férfi és női agy mennyire más utakon reagál a stresszhatásokra.

 

„A pedagógusok nemek szerinti megoszlása tovább tolódott a nők javára. A nők aránya a szakképzett pedagógusok között 74 százalékról 82 százalékra nőtt 1992 és 2001 között. Az alapfokú oktatásban 85,4 százalékról 88 százalékra, a középfokú oktatásban pedig 46,9 százalékról 61,1 százalékra. A nők arányának növekedése a pedagógusok között tehát főleg a középfokú oktatásban volt jelentős. A nők arányának növekedése mellett – nemzetközi összehasonlításban – az arány szintje is magasnak tekinthető. Az OECD-országokban 2000-ben az alsó fokú oktatásban dolgozó tanítóknak 77,6, az alsó középfokú oktatásban dolgozóknak 64,7, a felső középfokon dolgozóknak 50,3 százaléka volt nő (OECD, 2002).” Forrás: https://ofi.oh.gov.hu/pedagogusok-osszetetelenek-valtozasa

 

 

 Van néhány számomra megbocsájthatatlan pontja a pedagógus tüntetéseknek:

1.      Az első és legfontosabb, a minta teremtés. Milyen mintával szolgál a felnövekvő nemzedékek számára az indulatból kommunikáló, utcán őrjöngő, minősíthetetlen performanszokkal önmagának pillanatnyi, inkább megrökönyödött figyelmet követelő, nívótlan és minden párbeszédet nélkülöző megnyilvánulások? Aligha tudom megbocsájtani azt az érték devalválást, amit a saját életükön túl, a gyerekeink lelkében, szellemében és értékrendjében tesznek. Azt közvetítik a gyerekeink számára, hogy a vitákat az utcán, kétes koalíciókat teremtve, ordibálva, mocskolódva, a másikat címkézve, lealjasodva kell folytani. Nem ész érvekkel, nem érdeket képviselve, nem higgadtságra és objektivitásra, együttműködésre törekedve, hanem az indulatokat szabadjára engedve, sőt generálva, minden hidat felégetve. Szóval, ez számomra megbocsájthatatlan. Kútmérgezés.

2.      Ha én valakitől együttműködést, támogatás, azonos szemmagasságban történő kommunikációt várok el, azt, hogy akceptálja a kéréseimet, támogassa a törekvéseimet, és kiszolgálja a szükségleteimet, akkor nem aggatok rá dehonesztáló jelzőket, nem mocskolom, ütöm, rúgom, vágom, ahol tudom, hanem megtisztelem azzal, (önmagam is) hogy olyan kommunikációt folytatok, amely mindkét fél szellemi színvonalához méltó. Megoldásokra törekvő. Együtt gondolkodó. Gondolkodó.

3.      Mind tartalomban, mint a külső megjelenésben képviselem azt, hogy az általam, a törekvéseim szerint legmagasabb színvonalon űzött hivatást, maximális öntisztelettel és önbecsüléssel képviseljem. 100 éve egy tanító az éhenhalás szintjén, részben könyöradományokból élt és tanított, gyakran csak egy ruhája, cipője volt. De akkor is öltönyben és keményített nyakú, vasalt fehér ingben jelent meg oktatni, ha minden nap ugyanazt a ruhát kellett is felvennie. Mert felfogta, hogy mintát közvetít. Ezért szépen beszélt, tartással járt az utcán, tiszta volt a cipője még a falusi iskolában is és pontos volt, fél percet sem késett az óráról. Mert a munkáját missziónak tekintette, aminek a fontossága meghaladja az ő egyéni szükségleteit. Tiszteletreméltó volt és elhivatott. Ezért is, az iskolás gyerekek jelentős hányada álmodozott olyan életcélról, hogy ő is tanító szeretne lenni. A kockás inggel a kockás ing szintjére tetszenek önmaguk értékességét lealacsonyítani. Ami még nagyobb vétek, hogy egy hivatás értékességét is.

4.      Megbocsáthatatlan a cinizmusuk, hogy azt hazudják önök az egész. Önök minden pedagógus. …és minden pedagógus olyan mély értékrendi válságban van, mint önök.

5.      És szívem szerint ennek is első helyen kellene lennie, de talán a végén pont úgy tudok vele nyomatékosítani, mint a kezdetén. Megbocsájthatatlan és mélyen felháborít, hogy az infantilis manipulációjukban feláldozzák, a helyzetet valósan sok pólusból és objektíven értelmezni képtelen gyerekeinket. Meglovagolják az életkori sajátosságukból fakadó lázadó attitűdjüket, odaállítják eléjük az általuk képzett ellenségképet és involválják őket a beteg játszmáikba. Hogy nem ég le a bőr az önök képéről és mit keresnek önök még a katedrán? A gyerekeink nem politikai koalíciós biodíszletek! El a kezekkel a gyerekeinktől!

5+1 pont. Maximálisan támogatom a pedagógusok bérrendezését és egyben maximálisan támogatom, hogy azok a destruktív és bomlasztó, szabotáló elemek takarodjanak el örökre a pedagógusi pályáról, akik bármilyen beteg és önös cél érdekében képesek feláldozni a gyerekeinket.

Megtisztulást a pedagógusi pályának!

Addig nem áll vissza ennek a hívatásnak a respektje, még olyan pedagógusok skandálnak mocskos szavakat az utcán, akik egy hivatás felkent szócsövének tekintik önmaguk, de nem tanítani, hanem politikai és hatalmi tőkét kovácsolni törekszenek.

 

…és rossz hírem van. Addig még a pedagógusi pályát választók nemi aránya nem tolódik el egy egészségesebb nemi megosztottság irányába és addig még mi nők nem vagyunk hajlandóak szembenézni a biológiailag determinált ciklikus teljesítményünkkel, és érzelmi és indulati projekciós tartalmainkkal, addig nem lesz nyugalom ebben a szegmensben, bármennyivel is emelik meg a béreket.

Az írás általánosító, nem igaz minden pedagógusra, minden nőre, minden emberre. Szubjektív következtetés. Fenntartom a tévedés jogát!

 

Mindenki szíves figyelmében ajánlom Dr. Louann Brizendine A női agy és, A férfi agy című könyveit. Sokat tanulhatuk belőle önmagunk működéséről és annak biológiai alapjairól