KEVIN

 

Yunnan - Jünnan Kína egyik legdélebbi tartománya, Vietnámmal, Laosszal és Mianmarral is határos, a bolygónk csodaszép, nagyrészt érintetlen ékköve.

A területe 394 000 km², amelynek csupán 6%-a, - ezt leírom betűkkel is, hogy nyomatékosítsam, HAT SZÁZALÉK!!!! - alkalmas mezőgazdasági művelésre és több, mint a teljes terület negyedrésze, kb. 100 000 km² ős-erdőség, minimális erdőgazdálkodással, sokkal inkább csak erdőfelügyelettel. A domborzati adottságok és az alacsony infrastrukturális ellátottság nem teszi lehetővé az említésre méltó mértékű fakitermelést. Szóval itt egy Föld-tüdőt talál az idetévedő ember, kérem szépen. 😊 A maradék terület pedig, magas hegyvidék, amely hegyvonulatainak magassága a nyugati vidékeken a 4000 métert is meghaladja. Az már igencsak szédülős és oxigénhiányos vidék, a szecsuáni tapasztalataimból tudom. =D Valamint, a tartomány a 2000 m átlagmagasságú Yunnan-Guizhou fennsíkon terül el. Tehát a megművelés alatt álló területeket, hat százalékot, ne alföldi kiskertek formájában képzeljétek el. Itt egy kapáláshoz és gyomláláshoz is komoly tüdőkapacitásra van szükség és a szédülősök, az akro és altofóbiások (a magasságtól és mélységtől való félelem) kerüljék el inkább. 😊  A mezőgazdasági javakon túl a tartomány állandó fejlődését segítik a terület nagyon gazdag ásványkincsei is és korábban a turisztikai látványosságai is. Ez azonban az elmúlt három, covid terhelt évben teljesen a 0-ra leépülő jövedelemforrásává vált a helyieknek.

Három év után mi voltunk az első, a tartományba látogató külföldiek. Nagyon nagy szerencsének és jó jelnek tartották sokan az érkezésünket és marasztaltak is bennünket mindenhol.

A tartomány lakosságának számát eltérő források eltérő módon jelölik. A wikipédiára támaszkodó adatok 44 millió főt, a kínai források közel 48 millió főt jelölnek 2022-ben. Minden bizonnyal az utóbbi adatgyűjtők meg is számolták az itt élőket, nem csak rácsaptak a pocakjukra, ezért inkább nekik hiszek. =D Megint csak a wikipédia szerint, az itt élők között sok „nemzetiségi található: Kína 55 nemzetiségből 20 fellelhető itt.”

Tegyük hozzá, 52 saját hivatalos, államilag elfogadott nyelvet beszélő kisebbségről van ilyenkor szó és nem a teljes minoritás körről. Kína összes tartománya Közül Yunnan az egyik, ahol a legtöbb mikro nemzetiség él. Ezek a mikroközössége nagyon gyakran egyik „állami”, többségi nyelvet sem beszélik, idegen nyelv pedig szóba sem jöhet. Így a szeparációs és nyelvi magányuk megfosztja őket a jobb érdekérvényesítéstől és az érdekeik, legyen az nemzetiségi kulturális, de sokkal inkább gazdasági, magasabb szintű képviseleti képességétől.

Hát ezért vannak abban a kiszolgáltatott helyzetben, amiben vannak. Nincs nyelvi képességük az önvédelmükhöz.

Yunnan tartományban az ide látogató idegen ember legyen nagyon talpraesett, elszánt, a céljaihoz ragaszkodó és legyen egy kínai tolmácsa…. az sem biztos, hogy vele sokra megy, de nélküle biztosan semmire. 

KEVIN

Kevin egy han kínai fiatalember. Két fiú édesapja, akik 7 és 9 évesek és tüneményesek. Új-Zélandon tanult nemzetközi gazdasági kapcsoltok szakon a főváros, Wellington egyetemén, angol nyelven és ha már ott volt, angol nyelvtanári vizsgát is szerzett. Így sodorta mellénk Kevint a keleti, dalian csípős téli szél, körülbelül egy éve. A férjemmel közösen élvezzük a társaságát és az állandó optimizmustól sugárzó pofiját. Letörölhetetlen a mosoly a képéről. De mi nem is nagyon akarjuk törölgetni. 😊 Azóta a hagyományos nyelvóráktól nagyon eltérő, nagyon élvezetes beszélgetések okán találkozunk hetente két alkalommal és váltjuk meg a világot. Politizálunk, gyereknevelésről beszélgetünk, világgazdasági őrült tendenciákról, meg pszichológiáról, a kínai társadalom szociális útvesztőiről, a benyomásainkról, a sokk helyzeteinkről, a jövőképünkről, no meg, természetesen a magyar kultúráról, benne ételekről, borokról, pálinkáról, süteményekről, mindenről, mi szemnek szájnak ingere. Természetesen teákról és kávékról is. Minden találkozás arról szól, hogy főzök, sütök, kóstolunk, cuppognak a férfiak a gyönyörtől =D, nagyokat nevetünk és csomagolok a családnak. Örömmel és szívből, olyan magyaros szíveslátással. Azután este kapom a videókat Kevin fiaitól, amelyekben Xian Nü-nek ((nem elírás, egy betű változás és a nevemből kínai nyelven tündér lesz, =D ezt jelenti a Xian Nü) és természetesen Lala-nak, (a férjem neve László, aki még nem ismerné, így lesz Tündér Lala,)) üzennek nekünk, hogy mennyire szeretnek bennünket és mennyire finom volt a sütemény, amit újra csomagoltam.

Közben meg Kevin, ahogyan korábban Chengduban Mr. Lee is, a védőangyalunk lett.

Egyszer csak elkezdett mindent intézni, minden elakadásunkat elsimogatni, minden Taobao-s rendelésemet megsürgetni, majd utat tervezni velünk, repülőjegyet vásárolni, taxikat, szállodákat, vonatjegyet intézni, meg fogadó partnerekkel egyeztetni időpontokat.

Így lett az angol tanárunkból barát, majd a visszautunkon a repülőn egymásra néztünk mi hárma és azt mondtuk, testvérré fogadjuk egymást. Megható és mélyen érintő pillanat volt.

Kevin nélkül valószínűleg még Kunmingban álldigálnánk a vasútállomáson, a csak kínai nyelven beszélő jegyautomatájánál, kérdezgetve minden arra járót, egyre reményvesztetettebben, „Hello, do you speak english Can you help us?”

Nem, nem, sajnos senki nem beszél angolul, az ott élő néhány külföldi kivételével. Sőt, Kevin is csak a harmadik embertől kapott némi útbaigazítást, mert az első kettő csak helyi dialektust beszélte.

Kína 101 magyarországnyi terület, Yunnan tartományban körülbelül 4,25 Magyarország fér el. Lakosságarányosan is hasonló a népsűrűségünk.

A négy magyarországnyi területnek számtalan olyan térsége van, akkor is, ha csak a szakmai céljaimat veszem alapul, amelyet felámodhattam volna a bakancslistámra. Baoshan északon, Menghai lent a Burmai haránál, azon belül Xishuangbannat, a világ leggyönyörűbb teaültevényeivel, ha van egyáltalán ebben a témában ilyen fokozat. 😊 Lingcang, Dali újabb híres teatermő régiók. Végül Puer-re esett a választásunk. Az egyetlen olyan régióra, ahol teát és kávét is termelnek együtt.  

A repülőutunk Dalianból, Pekingen át Kunmingba az egész napunkat átölelte. Késő délután egy másfél órás városon át történő taxizással értük el a vonat csatlakozásunkat Puerbe. Újabb háromórás úttal éjszak érkeztünk meg. A belvárosban egy kényelmes mindennel felszerelt szálloda fogadott. Bővel fölötte állt annak a színvonalnak, kényelmi szintnek, amelyet Kínai különböző városaiban a Hilton szállodalánc egyes szállodáitól kaptunk. Nem, nem kívánom minősíteni a Hilton szállodaláncot. Inkább arra fókuszálok, hogy a jó Isten háta mögött, egy pici városban, a város szívében, figyelmes emberekkel, nagyon magas színvonalú felszereltséggel találkoztunk.

Minden kívánságunkat lesték. A kicsekkolás napján csak délután indult vissza a vonatunk Kunmingba. Nem szabtak meg időt a szobák elhagyására. Viszont a személyzet meghívott bennünket egy búcsúebédre a szálloda konyhájába. Ott álltunk a szakácsok, recepciósok, szobalányok, portások, szállodai sofőr gyűrűjében, a szálloda konyhájában és csak pakolták a tányérjainkat, a saját közös ebédjükből. Hálálkodtak a látogatásért és közös nyelv híján, félreérthetetlen gesztusokkal magyarázták, hogy tudják elrepülünk, de repüljünk majd vissza hamarosan, mert ők visszavárnak.

A szálloda halljában található tea shopból, a tea sommelier hölgy, egyik tea fajtát készítette el a másik után nekünk. Ha nem jövünk el, talán még most is ott kóstolgatjuk az ezrediket. Természetesen, mindannyiunknak ajándék teacsomagokat csomagoltak együtt a recepciósokkal. …és Puerben soha sehol nem engedték kifizetni a felszolgált teákat, pedig mondhatom, bőséges ellátásban és nem alsó árkategóriás megvendégelésben volt részünk. Ugyanez volt igaz az étkezéseinkre is. Mindig mindenhol vendégnek tekintettek. Folyt. köv.