Mr. Li

 

Első munkanap…

Látogatás a Honghai kávéfarmon

Mr. Li Honghai nem beszélt angolul. Három éve még kávégépeket árult egy országos on-line kereskedelmi hálózatnak, majd elege lett, Yunnan tartományba, Puerbe költözött és átvette a farm menedzselésének feladatait.

A saját termőterületen megtermelt kávémennyiség mellé a környék kis termelőitől, akik 3-5 hektáros területeken gazdálkodnak, még további jelentős mennyiségű kávét vásárol fel a feldolgozáshoz.

A farm üzleti központja egy dél-amerikai épületegyüttest idéző udvarház, nemrégiben még kábítószerelvonó központként működött. Az erdő szívében, távol a lakott településektől, eldugva a hegyek között. Mily meglepő, a világ közismeretével szemben, ezek szerint Kínában nemcsak a legsúlyosabb büntetéssel sújtják a kábítószer birtoklókat és függőket, de úgy tűnik a gyógykezelés, - még ha minden bizonnyal kényszerű is, - intézménye sem idegen ettől az országtól.

Hogy mi történt az épületből elköltöző rendőrőrssel és gyógykezelt betegekkel, arról nem kaptunk információt, de a téma kényelmetlensége okán nem is feszegettük ezt a kérdést. Higgyünk a happy endben, abban, hogy mindenki meggyógyult, a munkanélkülivé vált őrök pedig beleszeretve a környék kávéültetvényeibe, mint kávétermelőkké váltak. 😊 Ámen.

Egyébként, kibogozhatatlanok a tulajdonjogi szálak Kínában. Az biztos, hogy ingatlant, földet kínai állampolgár csak hosszútávú szerződésekben bérlőként birtokolhat véges, meghatározott ideig és ezen bérleti szerződések például nem örökíthetők át. Igaz ez ingatlanokra, például lakóházakra is, azok esetében 40 év a maximális bérleti idő és igaz ez a földbérletekre is. Tehát egy biztos pont van ezeknek a farmoknak a birtokviszonyaiban, hogy maga a megművelt földterület az állam birtokában van és azt tartós bérleti szerződéssel kiadja egy gazdálkodónak, vagy egy befektetőnek vagy befektetői csoportnak, aki további bérlői jogviszonyban tovább adja/adhatja a bérleti jogot egy gazdálkodónak. Mindegy, hogy a földek évelő növényekkel vannak beültetve, vagy egynyáriakkal. Ha lejár egy tartós bérlet, újabb tárgyalás következik az állammal annak meghosszabbításáról és a meghosszabbítás újabb feltételeiről, vagy a bérleti jog átruházásáról más befektetőre, más farmgazdára. Kínában, ha valakinek nincs tőkéje például egy föld bérleti jogának megvásárlásához, vagy egy ingatlan bérleti, használati jogának megfizetéséhez, akkor befektetőket keres és azokkal társulva kezdi meg a vállalkozását. A befektető megteremti a kezdeti tőkét, a vállalkozó meg megtermeli annak visszafizetési képességét.

Valahogyan így van ez a föld bérleti jogával is.

Mr. Li Honghai tehát menedzsere egy kávéfarmnak, az ott zajló minden folyamat felelőse és minden a kávétermelést érintő döntésben közösen dönt a befektetői körrel, akik azonban ismeretlenek maradtak a számunkra.

Mr. Li a legjobb tudása szerint egész nap a vendéglátónk volt. Reggel értünk jött a városba és biztonsággal végig kalauzolt a farmjáig vezető igen izgalmas útvonalon. Valahol út közben néhány ház körül nagyon sok ember gyülekezett. Az egyik szabadon belátható útszéli udvarban éppen disznót öltek. Az épületekben láthatóan családok laktak és a csoportban egyarán voltak nők és férfiak is. Utólag tudtuk meg Mr. Li-től, hogy a környéken nincs elég mezőgazdasági munkás, hisz a tartomány mezőgazdasági munkái nagyon sok aprólékos munkát végezni képes munkáskezet kívánnak. Minden egyes kávébokrot csak a szüret idején minimum háromszor szüretelnek, igyekezve csak az érett cseresznyéket kicsípni az éretlenek közül. Majd egy későbbi érettségi állapotban újra megismétlik a szüretet és ha szükséges újra és újra. Csak a kávészüret ebben a tartományban ezért, novembertől februárig tart.  Ennek okán ezen a területen minden dolgos kéz le van kötve és ez elégtelennek bizonyul, ezért arra kényszerülnek, hogy a szüret hosszú idejére a tartomány más részeiről, vagy az ország más tartományiból munkásokat szerződtessenek. A legtöbb farmer ugyanazokat a „bevált” családokat alkalmazza évről évre. A hosszú munkafázis okán ezeknek az embereknek szállás, ellátást, ha szükséges orvost kell biztosítaniuk. Egy ilyen átmenetileg éppen lakott munkásszállás központot láttunk útközben. Ezekben a napokban éppen több területen is szüret-szünet volt, ezért a munkásaiknak lehetőséget adtak arra, hogy disznót vágjanak és felkészüljenek a hamarosan közelgő kínai új év, - vagy ahogyan itt mondják, - a tavaszfesztivál ünnepére. Kína szerte ugyanis a családok mindenhol a kínai új év előtt vágják le az addig nevelgetett sertéseket, hogy friss húsétellel tudjanak ünnepelni.

Miután a munkások hallották, hogy személyünkben három év után megérkeznek az első külföldi látogatók a farmra, méltón akartak bennünket fogadni, hogy ha estére megéheznénk és úgy döntünk, hogy velük maradunk vacsorára, legyen mivel megvendégelni bennünket.

Amikor ezt Mr. Li elmesélte nekünk, nehéz volt megőriznünk az, egy üzleti tárgyalás során megkívánt és itt mutatni szükséges kellő távolságtartásunkat és érzelemmentességünket.

Ezt a kedves disznótoros meghívást a következő napokban még számtalan másik követte.

Mr. Li az elmúlt három éveben, kávégép kereskedőből valóban kinőte magát farmerré. Számtalan szakmai kérdésben releváns tárgyalást tudtunk folytani. Földminőségről, kávémagonc nevelésről, a műtrágyázást kiváltó alternatív források szükségességéről, kávénövény betegségekről, fermentációról, hozamnövelésről, piaci pozícióról, külföldi piacokra történő betörés lehetőségéről, prémium termékkategóriák kialakításáról, űrkávé-programról (ez utóbbiról majd később mesélek) de mindezek olyan szakmai témák, amelyek a felsorolásuknál mélyebben aligha érdekelhetik az olvasóközönséget.

Mr. Li várhatóan sok együttműködési területen lesz stabil partnerünk. A farmja mind a feldolgozási folyamatokban, mind a termékminőséget illetőn bőségesen rejt potenciálokat, de mint kísérleti kávéfarm a maga fajtasokaságával, olyan komoly tapasztalati értéket képvisel, amelyre, mint értékes benchmark tartalomra tekinthetünk.

A délelőttünk az utazással és egy rövid bemutatkozó tárgyalással telt, amit munkaebéd követett a szomszédos falu egyetlen „éttermének” VIP kupolatermében. =D Az előétel főtt kukorica, pörköletlen nyers napraforgómag (itt így szeretik) és vörös tea. Ezt helyi specialitás, csípős fűszeres zöldséges főtt marhahúsos egytálétel és hasonló halétel követte, főtt rizzsel. Az odaúton megvárakoztatott bennünket a területen éppen átvonuló vándorló vad elefántcsorda. A visszaúton megcsodálhattuk az átaluk végzett pusztítást a teaültevényekben és erdősült területeken és megálltunk egy teaültevényen megnézni, hogy hol tart a rügybomlás. Mennyire lepik el a területen az ületvényben meghagyott, magasabb, virágzó, bogár és méhcsali bokrokat a rájuk települő ezer féle rovarok. Mert még a rovarok ezeken a virágzó teabokrokon telepednek meg, itt petéznek, itt alakulnak ki az imágók, itt történik a károkozás és közben meg békén hagyják a friss hajtásokat bontó teabokor sávokat. Mindezek a fákká nővő teanövények, az árnyékolás feladatát is ellátják egyben. Túinván... =D

Egy nagyon izgalmas autózást tettünk a kávéültevényekhez vezető úttalan utakon, az igazi őrült discovery stílusban vezető kínai "sofőrünk", Kevin jó vezetői képességeiért imát mondva, a szakadékok szélén egyensúlyozva. 😊

Ez után megnéztük a kávé feldolgozó üzemet, a vizes eljárás mosóteknőit, a száraz, natúr eljárás szárító telepeit. Megnéztük a mézes érlelés fermentáló kamráit, a fiatal növények nevelőhelyét, a katonák (fiatal kávhajtások neve) telepeit és a szuper titkos projekt, az űrkávé kísérleti telepét. Ez utóbbiról majd megint csak később. =D

Késő délután visszaérve a farm irodájába belekezdtünk a kávététételek lekóstolásába. Hosszadalmas, de élvezetes művelet volt.

Megköszöntük a vacsorameghívást és a bőséges ajándékokat és a visszaúton a ránk boruló sötétségbe poroszkálva újra imára kulcsoltuk a kezeinket, hogy kérjük a jó Istent, vigyen innen valahogyan vissza a szállodába mindannyiunkat.

Folyt.köv.