Tücsök... bogár...

 

Az ENSZ is támogatja…

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete évről évre egyre növekvő és egyre szélesebb körű akciókkal támogatja a rovarok fogyasztását.

Az ENSZ egyik legegyszerűbb érve a rovarok emberi táplálákként történő felhasználásának, hogy rengeteg van belőlük a világon. Egy ENSZ felmérés szerint, több mint 1900-2000 ehető rovarfaj él (még az ENSZ által publikált szakmai anyagokban is változó ez a szám) a bolygón és szintén több ENSZ felmérés szerint mintegy kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat – sütve, főzve vagy akár nyersen is.

Az Entomofágia – ez a hivatalos megnevezése a rovarok élelmiszerként való fogyasztásának, tehát az ENSZ megfogalmazása szerint nem újkeletű és nem is csak kis halmazú népességet érint a Földön. Miért ne lehetne tehát kiszélesíteni és általánost táplálékforrássá tenni?

Vajon azon emberek halmazának, akik egyszer elkezdtek rovarokkal táplálkozni, volt más tápanyagforrása, választási alternatívája? - kérdezem én.

A rovar, mint élelmiszerforrás, milyen életminőséget biztosított a számukra? Hány év ezeknek az embereknek az átlagéletkora és milyen egészségügyi kondíciók mellett élik le az életüket? Van e hátrány a rovarfogyasztásnak az emberi szervezetre? – tettem fel a kérdéseimet, a rovartáplálékokat propagáló szakmai fórumokon, konferenciákon.

Az ENSZ szerint a rovarevésnek vannak előnyei. A rovarétrend sokkal több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint az állatok húsa - álltja az ENSZ. Érdekes módon, az ENSZ szakmai kutatásaiban szinte csak az előnyök domborodnak ki, a rovar evés hátrányairól szóló szövegrészek szegényesek, nincsenek mögöttük releváns tapasztalati adatok, legtöbbször csak említőlegesen vannak a dolgozatok végén felsorolva, mindenkor az ELŐFORDULHAT kategória alatt.

Ok, fogadjuk el, hogy valóban ez a valóság, de engem akkor is érdekelne, hogy milyen objektív összehasonlító számok birtokában hangoznak el ezek a kijelentések? 

Vegyünk tetszőlegesen 100 g ilyen-olyan állati húst és 100g mondjuk, lisztkukacot és mérjük meg, hogy 100g hús és 100g lisztkukac mennyi fehérjét tartalmaz. Az ENSZ szerint a lisztkukac győz egy ilyen versenyben. Az ENSZ szerint a lisztkukacban több a fehérje, mint a húsokban. Ok, higgyük el. Vagy mégse, mert ma már azért a bőségesen áll rendelkezésünkre összehasonlító adat. Valóban releváns kutatásokból.

A rovarokat mindenkor magas tápértékű fehérjeforrásként emlegetik a különböző ENSZ kutatások. Sokan azzal is érvelnek, hogy fehérjén túl rostot, egészséges zsírokat, sőt, még vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaznak. Az egyes ehető rovarokban található tápanyagok mennyisége hasonló, ezért bármely rovart is fogyasztjuk el táplálékként, azzal csakis jól járhatunk. 

A tápanyagok jobb áttekinthetősége érdekében az alábbi táblázatban szemléltetem a tápanyagok átlagos mennyiségét a hagyományos húsforrásokban és a rovarokban, amelyet két 2015-ben megjelent kutatás gyűjtött össze: Sara Angle – Would You Try Ikea’s Experimental Insect-Based ‘Neatball’? – https://www.healthline.com/health-news/would-you-try-ikeas-insect-based-neatball#1

CLR Payne, P. Scarborough, M. Rayner, K. Nonaka – Are edible insects more or less ‘healthy’ than commonly consumed meats? A comparison using two nutrient profiling models developed to combat over- and undernutrition – https://www.nature.com/articles/ejcn2015149.pdf

„A rovarétrend sokkal több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint az állatok húsa” - álltja az ENSZ.

Ti látjátok ezt a „sokkal több” különbséget? Én sem. És látjátok a különböző rovarok közötti tápérték és fehérje tartalom különbséget? Tartok tőle, hogy minden rovartáplálékot propagáló szakmai anyag, pont ennyire felszínes, mint az ENSZ anyagai, amelyeket gyakran hiteles hivatkozási alapként idéznek.

A következő érv a rovartáplálékok mellett a magas vitamin és ásványianyag tartalom. 

A tücsök vastartalma, a lisztbogár lárva A vitamin tartalma valóban lényegesen magasabb a húsok vas és A vitamin tartalmánál. Azonban tegye fel a kezét az, aki a napi szükséges napi A vitamin mennyiséget, - ami körülbelül 900 mikrogramm, - lisztbogár lárvával szeretné fedezni és nem fodros kellel, kelbimbóval, spenóttal, édesburgonyával, sárgarépával, zellerrel, fejes salátával, brokkolival, jégsalátával, kápia és kaliforniai paprikával. A vas tartalmú élelmiszereket nem sorolom végig hasonlatosan az A vitamin tartalmúakhoz.

A rovarok fogyasztása valóban számos országban teljesen normális és a fehérje, kalcium, vas és B12-vitamin forrásai. Néha kizárólagos források, mert ezekben az országokban NINCS nagyon más tápanyag.

A tücsök valóban tartalmaz vasat, kalciumot, B12-vitamint és omega-3 zsírsavat tartalmaz és valóban teljes értékű fehérjeforrás. Ott, ahol nincs más, vagy nagyon szegényesek az élelemforrások. A tücsök is mind a 9 esszenciális aminosavat tartalmazó tápanyagforrás, amelyeket a testünk önmagában nem képes előállítani és amelyeket étrend által kell bejuttatnunk a szervezetünkbe. De, ahol más táplálék is rendelkezésre áll, ott hála az égnek, a tücsköket más teljes értékű forrásokhoz, például húshoz, tejtermékekhez vagy a tojáshoz is hasonlíthatjuk. De fogadjuk el, hogy tényszerűen ebből a szempontból a tücsök valójában jobb választás, mint az olyan nem teljes értékű fehérjeforrások, mint például a vegán életmód, csak a növényi eredetű fehérjéi.

Minden a rovartáplálékokat propagáló lobbytanulmány összekapcsolja a fehérjét és a rovarokat és valóban a szárított rovarokban, fajtától függően 20 – 70 %, más tanulmányok szerint (Mennyi legyen? =D ) akár 85% fehérje található. 100 g szöcske 14 – 28 g fehérjét tartalmaz. Vajon szüksége van-e a szervezetünknek a szöcske további 86-72% tartalmára is? És vajon, ha választhatnák, a szöcskéből is, hasonlóan az állati eredetű táplálékokhoz, kiválogatnánk-e a számunkra ehetőt? Kidobnánk-e a kukába a bélrendszerét, a salakanyagaival együtt, a belső szerveit, a merev kitin vázát? DE a szöcskénél nem dobhatjuk ki, ahogyan más rovaroknál sem. Tehát választási lehetőség nélkül megeszünk mindent. Az ehetőt és emészthetőt és a nagyobb arányú ehetetlen és emészthetetlen tartalmakat is. 

Azonban attól függetlenül, hogy a világ egyes részein nem okoz gondot a fogyasztása, az európai lakosság zömének ez, ezektől az országoktól eltérően még lehet dominánsan kultúraidegen és akár gusztustalan kategóriai is. Pontosan úgy, ahogyan a világ sok országában kivágja a biztosítékot a mi disznósajtunk, vagy rántott sertésvelőnk, sült vérünk, a mongolok birkaszem levese, vagy a németek májas, véres hurkái, a franciák csigái, osztrigái. Vajon mennyire váltana ki ellenállást az emberekből, ha minden nemzet különleges táplálékait más nemzetek számára is kötelezővé tennénk, vagy belecsempésznénk az élelmiszereikbe?

A további érvek az ENSZ tanulmányokban…

Tenyésztésük és feldolgozásuk jelentősen kevesebb helyet igényel és kevesebb táplálékra is van szükségük. – mondja az ENSZ. Nem szeretnék vitatkozni velük. Nézzük inkább még további előnyét a rovaroknak, a legelőre sem kell kihajtani őket, szénára se sokra van szükségük és még Mozart d moll zongoraversenyét se kell nekik játszani az ólban, hogy Eu-konformok legyünk. Valóban le szeretnénk építeni a világ állattenyésztésének mezőgazdasági ágazatát a nullára? ÉS mi legyen az így felszabaduló milliós munkaerővel?

Az ENSZ tanulmányok felsorolnak néhány ehető fajt, a teljesség igénye nélkül:

• Orrszarvúbogár, galacsinhajtó bogár. Főként élve fogyasztják az Amazonas-medencében, de előfordul az is, hogy parázson sütik meg őket.

Azt gondolom, hogy minden bizonnyal, ha választhatnának ott az Amazonas-medencében egy jó kis sült oldalas vagy az orrszarvúbogár között, eszükbe sem jutna az utóbbi után nyúlni.

• Pillangó és molylepke lárva, agavé féreg. Lárva állapotban extra sok fehérjét és vasat tartalmaznak, ezért a hiánybetegségben szenvedők, a gyerekek és a kismamák erőszeretettel fogyasztják őket az afrikai országokban.

Édes Istenem! Hány tíz éve is nézegetjük az afrikai csecsemőhalálozásokról szóló statisztikákat? Szörnyködünk pókhasú kisgyerekek képei felett. Hogy az egészségtől és megfelelő vasellátottságtól duzzadó afrikai kismamákat már ne is említsem.

• Hangyák. A hangyák egyetlen hátránya, hogy jó sok kell ahhoz, hogy egy ember jól tudjon lakni velük. – írja a tanulmány. Mégis sokan fogyasztják őket, létezik sült hangya, de van hangyaleves is.

Még szerencse, meg hangyasav is - amelynek rövid idejű expozíció hatásai a következők: Az anyag nagyon maró hatású a szemre, a bőrre és a légutakra. Lenyelve maró hatású. A gőz belégzése tüdőödémát okozhat. DE ez persze nincs benne az ENSZ tanulmányokban.

• Méhek és darazsak: természetesen nem a repülő fullánkos egyedeket eszik meg, hanem a lárva állapotukat, amikor még kis duci kukacok. Tudjuk-e pontosan, hogy a földön élő számtalan méh és darázsfaj lárvái közül melyek tartalmaznak önvédő toxinokat, pont az ellen védekezve, hogy bármi is elfogyassza őket?

Megnyugodtam? Én nem. 

• Büdösbogarak. „Állítólag” sok országan szerepel az étrendben az ENSZ szerint, a számunkra leginkább meglepő étel, a poloska, vagy más néven büdösbogár. Az ízük „állítólag” az almáéra hasonlít.

Gondolom, rajtam kívül mások is kaptak be már életük során poloskát málnaszemben vagy ribizlifürtre tapadva. Alma íze volt? Nem volt alma íze. Könnyen kimosható volt az undorító szaga a szánkból? Nem volt könnyen kimosható. Lelke rajta, aki ezt önként elcsócsálja.

Hosszan lehetné még írni a pro és kontra érveket és cáfolatokat, de elégségesnek tartom két utolsó szemponttal lezárni részemről a rovar-élelem témát.

Az első…

A rovarok nagyon jelentős része, milliónyi mikroorganizmust hordozva terjeszti számos, az emberekre is veszélyes, súlyosan egészségkárosító vagy akár halált is okozó betegségek kórokozóit. Például a legyek a szennyeződést többek között ürülékről, állattetemekről összeszedve az ételeinkre és italainkra szállva fertőzik meg azokat. A világ nagyon sok részén ezáltal jelentősen elterjesztve pl. a tífuszt, a vérhast vagy akár a kolerát is. A legyek a trachoma terjesztésében is jelentős szerepet játsszanak, - ez a Rejtő könyvekből ismert - egyiptomi szemgyulladás betegség, elhegesítve a szaruhártyát, vakságot okozhat. A világon megközelítőleg fél milliárd embert érint a trachoma betegség okozta vakság. A legyekhez hasonlóan a csótányok is nagyon sok betegséget terjesztenek. Akár fertőzéseket, akár allergiát is kiválthatnak. A szakorvosok az elmúlt két évtizedben ugrásszerűen megnövekedett asztmás megbetegedések hátterében is a csótányok jelenlétét feltételezik.

A rovarok nem csak a testfelszínükön, de a testükben is hordozhatnak vírusokat, baktériumokat, vagy más egyéb élősködőket. Csak néhány példát említek.

1.      A maláriát az Anopheles nemhez tartozó szúnyogok terjesztik.

2.      Más szúnyogfajok is terjeszthetnek egyéb megbetegedéseket, ilyen a dengue láz és a sárgaláz, amely minden évben több millió ember halálát okozza. Egyes kutatások szerint az emberiség körülbelül 40%-a fertőzött maláriával, illetve dengue-lázzal és számos helyen, mindkét megbetegedés előfordul egyszerre.

3.      A cecelégy az álomkórt okozó egysejtűt hordozza

4.      A folyami vakság hátterében a fekete legyek, az ún. cseszlék által terjesztett fonálférgek állnak, amelyek többszázezer afrikait tettek vakká az utóbbi években.

5.      A papatázi legyek által terjesztett leishmaniasis néven ismert megbetegedés kórokozóit is legyek hordozzák.

6.      A bolhák galandférgeket hordozhatnak és agyvelőgyulladást, tularaemiát és pestist okozhatnak. Ez a fekete halál nevű betegség, több millió emberi életet követelt már az elmúlt évszázadokban. A középkori Európában mindössze hat év leforgása alatt a lakosság egyharmada veszítette el az életét a pestis miatt.

7.      A tetvek, atkák és kullancsok a tífusz különböző fajtáit terjeszthetik.

8.      A kullancsok továbbá a Lyme-kór és agyvelőgyulladás hordozói is lehetnek…

 A rovarok betegségterjesztő szerepét tudományosan csak 1877-ben bizonyították először. Azóta számos nagyszabású kampány indult a betegséghordozó rovarok elpusztítására, illetve számuk csökkentésére. Ennek eredményeképpen az 1960-as évekre a rovarok által terjesztett betegségek visszaszorultak jobbára az afrikai kontinensre és Ázsiába. Az elmúlt évtizedben a világ több pontján ismét megjelentek olyan legyőzöttnek hitt betegségek, amelyek terjesztésében a rovarok és más egyéb ízeltlábúak vektorként vannak jelen. Ma még mindig, a felsorolt ismert betegségek és rovarkapcsolatokon túl, nincs megfelelő információnk arra vonatkozóan, hogy milyen valós veszélyt jelentenek számunkra a kórokozókat átvivő rovarokkal való együttélés, vagy azok tápanyagként történő felhasználása.

A második…

Az ENSZ szerint a világ 113 országában, Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában több, mint 2000 típusú rovart fogyasztanak az emberek. Van, ahol évszázadok óta fogyasztanak ilyen táplálékot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban senki sem szenved allergiás reakcióktól. Akik allergiások a rákfélékre, azok jó eséllyel allergiások lesznek a rovarokra is. Igen, az a fránya emészthetetlen kitin az ok. Kínai tanulmányokban, - ismeretes, hogy Kínában nagyon sok féle rovar és ízeltlábú képezi a lakosság táplálékát -  a populáció jelentős hányadánál igazolható rovarallergiát figyeltek meg hernyók, szöcskék, méhek, kabócák és selyemhernyók fogyasztása esetében is. Ezek a tanulmányok minden érdeklődő számára szabadon elérhetők. Még az ENSZ számára is.

A másik jelentős probléma a rovarismeret széleskörű hiánya.

Mondják, a Földön körülbelül 2000 típusú rovar fogyasztható, de nagyon sok rovar mutat hasonlóságot egymással. Könnyen összetéveszthető. Bizonyos hangya- és méhtípusok méreganyagokat tartalmaznak, amelyek akár életveszélyesek, toxikusak is lehetnek az emberek számára, túlmutatóan a szintén nem égészséges hangyasav tartalmukon.

Némely bogárfajok metabolikus szteroidot is kimutattak. Ezek gyakori fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat.

Több rovarfaj minden probléma nélkül kumulálja a nehézfémeket a testében és annak hatásával könnyebben képes megbirkózni, mint például az emlősök. Rovarfogyasztás esetén, több esetben írták már le ólom- vagy arzénmérgezés tüneteit. Bár, mindez inkább a természetben gyűjtött rovaroknál fordul elő.

Az EFSA (European Food Safety Authority) ezért mégiscsak közzétett egy jelentést a rovarok fogyasztásával kapcsolatos kockázatokkal. A jelentésben a farmon tenyésztett rovarokkal kapcsolatos lehetséges biológiai és kémiai kockázatokat, az allergéneket és a környezeti kockázatokat is feltüntetik. A jelentés megjegyzi, hogy további kutatások ajánlottak a kockázatok jobb azonosítása érdekében. De érzésem szerint ha előbb szabadítjuk rá az európai emberekre a rovar táplálékokat, rejtett és nem választható tápanyagként és csak utána kutatunk káros hatásmechanizmusokat, az nem a bölcsesség útja.

Még akkor is, ha az emberek világszerte ugyan több száz rovarfajt fogyasztanak, azonban az ehető rovarok iránti kereslet az uniós országokban csupán néhány „biztonságosabb” fajra, például tücskökre, szöcskékre vagy legyekre, liszbogárlárvákra korlátozódik.

A legtöbb rovarkutatás, - miközben a pont abból az okból propagálja a rovarok fogyasztását, hogy megfelelő fehérje forráshoz jussanak az emberek, csak mintegy mellékesen említi meg, hogy a rovarokban található antinutriens anyagok gátolják a tápanyagok, így fehérjék felszívódását is. A rovar külső váza ilyen antinutrienseket tartalmaz. De szépen becsomagolt szó ez.

Pedig ez nem más, mint maga a KITIN. A finomra őrült kitin por, a rovarlisztekben, tartós fogyasztás esetén eltömi a bélbolyhok tápanyagfelevő receptorait és beszűkíti, majd teljesen megszünteti a tápanyag felszívódást a belekben. Erről persze egy szó sem esik az ENSZ kutatásaiban.

Nos, az antinutriensek hatására vonatkozó kutatások világviszonylatban is nagyon gyerekcipőben járnak. Mondhatnám, hogy nincsnek olyan irányú vizsgálatok, hogy a tartósan rovartáplálékon élő populációk, - azon belül is kitin mikroszemcsékkel a testüket megterhelő emberek – milyen egészségügyi problémákkal küzdenek és milyen az életkilátásuk.

A világban élő rovartáplálékot fogyasztók és az európai népességet rovarokkal táplálni kívánok „szokásmódja” között van egy oltári nagy különbség.

Az előbbi halmaz, vagy nem eszi meg az elrághatatlan kitint, - ugyanis kiköpi ezeket a részeket, - vagy, ha mégis lenyeli, azt „nagyobb” darabokban teszi.

A kitint nem oldja fel a gyomorsav és a hasnyálmirigy emésztőnedvei, ezért ez makrórészecskeként, de változatlan formában, a széklettel távozik az emberi szervezetből.

Ezzel szemben az európai emberek rovarliszt formájában kapják a táplálékukba a kitint. Mikrorészecskeként, amely képes megtapadni a bélfalon, a nedves bélbolyhokon, elzárva a felszívódó tápanyagok útját. Ez a szervezetünkben kvázi éhezést és súlyos tápanyag, vitamin és nyomelem hiányt okoz majd.

Ennyi jutott eszembe a témáról.

Zárszó.

Eddig a Magyarországon megrendezett összes rovartápanyag konferencián ott voltam és feltettem a kérdéseimet. Kevésre kaptam érdemi, valóban megalapozott és tudományos válaszokat.

Az írásom alapja számtalan kutatás, tanulmány, beszélgetés, újságcikk és konferenciák szakanyagai. Nem tudom, hogy mely mondatimat honnan idézem. Ezért az esetleges cikkazonosságok esetén elismerem, hogy mások tudományos forrásaiból dolgoztam, amelyekre név szerint nem tudok hivatkozni, de hálás vagyok az inspirációjukért. Elismerem, hogy az írásommal részben jóhiszemű plágiumot követtem el.