A falusi…

 

Odafele nem láttuk a Fujit. Vastag felhőbe burkolózott az alattunk elterülő szárazföld. Leszálláshoz készülődtünk. Sűrű szürke felhőben koppantak oda a kerekek a Narita tükörsima aszfaltjára. Egyes terminál. Megérkeztünk. Egészségügyi kódok, beléptetés, egy cuki kis beagle szaglássza körbe a csomagjainkat. Kapunk pecsét és a Fuji-s hologramos matricát az útlevelünkbe.

Másfél órányira vagyunk a várostól. Pillanatnyilag a világunk, a Föld nevű bolygó legmagasabb lélekszámú élőhelyétől. Négy magyarországnyi ember, Japán teljes lakosságának (127 millió) harminc százaléka él ebben a városban, 2200 négyzetkilométeren. Nem számolom ki, hogy az négyzetméterenként hány ember. 😊 És még sincsenek Tokióban felhőkarcoló lakóházak. De vannak olyan csöppke kis házikók, amelyekbe, ha bemegy két ember háromnak ki kell jönnie, hogy meg tudjanak fordulni benne. =D

Szóval megérkeztünk. Születésnapi ajándékút ez nekem és a Bálintnak érettségi búcsúajándéka.

Valahol a föld alatt, csak a jó Isten tudja, hogy hányadik emeleten kártyafeltöltő automatát keresünk. Az ilyen különleges japán, - nem bankkártyára -, hanem inkább utazókártyára feltöltött virtuális fizetőeszközzel tudunk majd tömegközlekedési jegyeket vásásrolni. Helyi specialitás. Most első lépésként vonatjegyet veszünk, ami a Narita Nemzetközi repülőtérről bevisz a nagyjából egy-másfél órányi távolságba lévő város peremkerületébe. Innen tovább, két átszállással, metróval jutunk be a Ginza városnegyedbe, ahol luxusüzletek, bankok, irodaházak, a tokiói tőzsdeközpont, a császári palota és a legjobb szállodák találhatók.

A fiam térképet nézeget és jegyet vásárol és kalauzol egyik mozgólépcsőn fel, a másikon le, egyik peronról át a másikra, mintha mindig is ebben a városban élt volna, olyan rutinnal. Hatalmas a tömeg. Az utasok fele külföldi.

Japánban ezen a héten van az úgy nevezett Arany-hét, japánul Ógon Súkan vagy más néven Ógata Renkjú, ami egy ötnapos állami ünnepsorozat.

 

Április 29.-én kezdődik, a Császár Születésnapján. Micsoda véletlen, egy napon születtem Hirohito japán császárral, csak nem egy évben. Igazán megtisztelő, hogy mégis együtt ünnepelhetem vele a születésnapom.  😊

Majd az ünnep a Midori no Hi-val, a Zöld Nappal folytatódik. Majd a Showa ni Hi-val, a Sóva napjával, majd május 3.-án a japán alkotmány ünnepével és bezárul a fiúk napjával, a Tango no Sekkuval, vagy is mára már a kibővített és mindkét nemű gyermeket megünneplő gyereknappal, a Kodomo no Hi-val.

Japánban ez egy nagyon bonyolult ünnepsorozat. Április 29-én kezdődik és az 1989-ben elhunyt Hirohito császár születésnapját ünnepelték ezen a napon. A japán emberek tiszteletből, az új császár trónra lépése után is megtartották ezt a napot ünnepnapnak, de átnevezték Zöld Nappá, azonban, hogy mégse feledkezzenek meg a korábbi császárról és ne csak, mint a tavaszt indító zöld napot ünnepeljék, 2007-ben átnevezték Sóva Napra. Azóta ez a nap a Sóva-korról való megemlékezésről is szól, ami a japán emberek előtti tisztelgés, amiért azok keményen dolgoztak/dolgoznak az ország újjáépítésén.

Mondom, hogy bonyolult... :)

A Zöld Napot Japánban 1989 és 2007 között április 29-én ünnepelték, ám 2007-ben áttették május 4-re. Mint a neve is sugallja, hogy ez a nap a természetről szól. A természet újra ébredését fesztiválokkal ünneplik Japán szerte, papír lampionokkal, hagyományos japán öltözetbe öltözve, japán és külföldi emberek egyaránt és egész éjszakás tűzijátékok kíséretében. A fesztiválok főként Tokióra összpontosulnak, azon belül is a Siba parkra, vagy a Sibujára és környékére és az Asakusa városrészre. A Siba parkban ilyenkor az emberek fákat és virágokat ültethetnek és egyéb a természettel és környezetvédelemmel kapcsolatos programokon vehetnek részt.

Japánban 1947. május 3-án új, pacifista alkotmányt fogadtak el, a Nihonkoku kenpó-t, mely sok mindenben eltér 1889. évi elődjétől. Ezen a napon nincsenek fesztiválok, vagy bármiféle program, ez a nap a történelmi megemlékezésről szól, a kegyelet lerovásról a háborúban elveszített sok millió áldozat előtt és a demokráciára való figyelemfelhívásról. Ilyenkor több újságban is megjelennek az alkotmánnyal kapcsolatos cikkek, gyakran kiemelve a legfontosabb, 9. cikkelyt, az ún. „békeparagrafust”, melyben Japán deklarálta, hogy bármilyen világkonfliktusban MINDIG A BÉKE PÁRTJÁRA fog állni és soha több nem lesz részese olyan történéseknek, amelyek a második világháborúéhoz hasonlatos veszteségekhez vezethetnek.

Az április 29-től május 5-ig tartó több napos aranyhéten pihennek a japán emberek. …és nagyon sokan még ekkor is dolgoznak. A hivatalok, az üzleti negyed irodaházai, a banki szféra élete nem áll le egy fél napra sem. Ezeken a napokon ebédidőben a Ginza össze utcájában öltönyös, nyakkendős üzletemberek és csinos kosztümös üzletasszonyok futnak bekapni a gyors ebédjüket.

Szóval álltunk a Narita valamelyik föld alatti szintjén a városi gyorsvonat végállomásánál, a kezünkben a jegyek és már ugrottunk is be a vonatba. Patyolat tisztaság, mindenhol monitorok, ahogyan a japán légitársaság gépének orrára szerelt kamerán keresztül is nézhettük a teljes repülést, most ugyanúgy a vonat orrára szerelt kamerán keresztül nézzük, hogy milyen állomásokra fut be a vonatunk. Minden információ mindenhol négy nyelven, japánul, koreaiul, kínaiul és angolul is elolvasható vagy elhangzik a hangosbemondóban is.

Száguldunk a város felé. Körülöttünk szürke felhők és szürke épületek. Zsizseg bennem a millió információ és elképesztően elveszettnek érzem magam a világ legnagyobb lélekszámú metropoliszában.

Én a falusi, - a mára már alig ötezer lelket számláló Bácskossuthfalváról, - a falusi „kislány”, szédülök és meg vagyok rémülve. Alaposan.