Szóról szóra kérem...

 

„Igen, szóról szóra kérem”.

„Te ne gondolkodj, csak tanuld meg a feladott leckét.”

„Nem, nem vagyok kíváncsi a véleményedre, a feladott tananyagra vagyok kíváncsi.”

„Nem, nem jó a matematikai feladat más megoldása, csak az a jó, amilyen úton én levezettem nektek, azt kérem a dolgozatban”.

„Lehet, hogy te ennek utána olvastál, de én azért húztam alá pirossal és kifogásoltam azokat a szövegrészeket, mert az nincs benne a tankönyvben, te nekem ne járj saját utakon, csak annyit teljesíts amennyit kérek, de azt pontosan add vissza.”

Ismerősek az ilyen és ehhez hasonló mondatok? Az olyanokból már nem akarok tengernyit felsorolni, hogy

„Hülye vagy te a gondolkodáshoz fiam, ne is próbálkozz vele.”

Így indul. Itt válik külön.

	KONSTRUKTIVITÁS	DESTRUKTIVITÁS
Tipizálás	A gondolkodó, kreatív, teremtő alkotó, újító ember	Reproduktív, ismétlő teremtésben erős ember (félreértés ne essék – nagyon hasznos tagja is lehet a társadalomnak, ha megelégszik az élete eredményeivel és sikertényezőivel)
Aktivitás	Konstruktívan újat alkot, fejleszt. Sémákat, rendszereket, folyamatokat, produktumot teremt, mert a kreativitása erre determinálja. Önmagára támaszkodik, objektív elégségesnek tekintett küldő erőforrásokat vesz igénybe.	Biztonsági komfort zónán belül igyekszik maradni. Meglévő sémák, rendszerek, folyamatok és betanult követelmények mentén teremt. Reproduktívan. Nem eltérve a sztenderdektől, a lehető legritkábban felülvizsgálva azok időtállóságát, logikusságát vagy eredményességét.
Kompetenciák és gondolkodási faktorok.	Nem fél a komfortzónán kívüli inkompetens területen sem mozogni, mert magas igénye van a folyamatos fejlődésre. Nem fél önmagát inkompetensnek mutatni, mert erős önbizalma van és nem szorong a megszégyenüléstől. Általában széleskörűen, vagy egy-egy szakterületen mélyrehatóan, jó logikával és tárgyi tudással bír. Erős a fluencia képessége, gondolatok sokasága, az ötletek generálásának könnyedsége és az asszociáció-kötések színessége jellemzik. A flexibilitása (rugalmasság) olyan tényezőről, amely lehetővé teszi, hogy egy probléma megoldásában a kreatív ember igen változatos, újabb és újabb megközelítési módokat alkalmazzon és nagyon is különböző gondolatokat vagy ötleteket tudjon kitalálni. Az eredetiség a kreatív gondolkodás központi sajátossága, amely arra vonatkozik, hogy az egyén új, szokatlan, ritka innovatív ötletek révén, mások megoldásaitól eltérő és meglepő válaszokat tud adni a problémákra. képes a szintetizálásra. Ez a kreativitás azon faktora, amelynek segítségével egyre átfogóbb rendszerekbe, fokozatosan nagyobbodó, s mind teljesebb és egységesebb körökbe vagy hálózatokba lehet rendezni a gondolatokat. Nagyon jó az elaborációs képessége. Ez egy olyan faktor, amely a részletek kitöltésében játszik szerepet, amennyiben adott információk alapján egész struktúrákat, illetve tervezeteket lehet felépíteni. Jó és tényszerűségre törekvő az analitikus gondolkodása.  Ennek segítségével szét lehet bontani a legkülönbözőbb struktúrákat, új egységek létrehozásának céljából. Képes az újra definiálásra. Az egyes tárgyaknak a szokásos módozatoktól eltérő, olykor a hagyományosnak ellentmondó felfogása, egyedi magyarázata vagy új célokból történő felhasználása. Komplexitás jellemzi a gondolkodását. E faktor annak képességére vonatkozik, hogy adott időben sok, illetve sokféle, de egymással összefüggő gondolattal lehet operálni. Képes az önigazolás mentes értékelésre. Ez egy olyan faktor, mely révén könnyen meg lehet állapítani az új gondolatok vagy ötletek értékét. Ennek hiányában vágyvezért utakon járunk és a valóságot önigazoló fantáziákkal helyettesítjük.	A reproduktív ember a komfortzónán kívül kerülve szorongóvá válik. Nehezen vállalja fel önmaga inkompetens voltát. Ezért a legtöbbször nem mutat igényt a képességei, tudása, kompetenciái változására, növelésére, mert szorong az ismerten kívülre kerülni. Nem szeret kimozdulni a komfortzónájából, ezért tiltakozik az őt érintő változások ellen. Az újtól való szorongása elfedi az új helyezetek remélt és várt hozadékait, így motiváció nélkül marad a változásban. Gyakorta megelégszik azzal a tudással, amit az iskolái végeztéig összegyűjtött. (Ha mégsem elégszik meg vele, akkor torzít. Nem létező képességeket és akár végzettségeket is kreál magának. Erre az utóbbi időben számtalan példát látunk. Emberek egyetemi végzettséget, nyelvtudást vagy szaktudást hazudnak maguknak szemrebbenés nélkül. Azonban, ha egy ember ilyen torzításokra kénytelen felépíteni a céljait, természetszerű lesz a sikertelensége és abból következő frusztráltsága. Mert ez elégtelen belső erőforrás. A hiedelemvilág nem váltja ki a képeségek szükségességét.)   A reproduktív embernek alacsony a fluencia képessége. Nem jellemzik őt gondolatok sokasága, az ötletek generálásának könnyedsége és az asszociáció-kötések színessége. Inkább sémák mentén gondolkodik, mások véleményére, kommunikációs kliséire támaszkodik. Ezért a flexibilitás sem jellemző rá.  Egy-egy probléma megoldásában erőteljesen uralja a gondolatait az áldozatiság. A reproduktív ember ritkán hoz új, szokatlan és innovatív ötleteket. Nehezen képes a szintetizálásra, miután a gondolkodását a valóságtól elrugaszkodott önigazoló sémák uralják, ezekre alapozva nehéz egyre átfogóbb rendszerekbe, fokozatosan nagyobbodó, s mind teljesebb és egységesebb körökbe vagy hálózatokba rendezni a gondolatokat. Az elaborációs képessége ott siklik ki, hogy a részletek kitöltésében sémákat és kliséket használ és nem tényeket. Ezek megölik az analitikus gondolkodás képességét is. Ugyanis a folytonos önigazolás felülírja azt.   Így nem tud szétbontani meglévő struktúrákat, az új egységek létrehozásának céljából, mert gyakorta téveseszmékre építi az analízisét és a válaszokat nem a valóságra adja.   Nehezen képes az újra definiálásra. Merev a gondolkodása, nem meri elhagynia a gondolkodási sémáit. Az önigazolások okán nem jellemezheti komplexitás a gondolkodását. Csak nagyon ritkán képes az önigazolás mentes értékelésre. Ez egy olyan faktor, mely révén könnyen meg lehet állapítani az új gondolatok vagy ötletek értékét. Ennek hiányában vágyvezért utakon járunk és a valóságot önigazoló fantáziákkal helyettesítjük.
Sikeroritnetáltság/ Kudarckerülés	A sikereit önmaga képességeinek, befektetett energiájának tulajdonítja. A sikertelenségeit önmaga elégtelen energiabefektetésének, elégtelen időráfordításának, elégtelen tudásának tulajdonítja.	A reproduktív ember gyakorta kudarckerülő.
A sikerei okának	Belső, állandó vagy növekvő tényezőket nevez meg.	Külső, kiszámíthatatlan és hektikusan változó tényezőket nevez meg. A sikereit a változó szerencséjének tulajdonítja.
A sikertelensége okának	Belső, állandó de légtelen tényezőket nevez meg.	Külső, kiszámíthatatlan és hektikusan változó tényezőket nevez meg. A sikertelenségeit a külső körülményei elégtelenségének tudja be. Ezért, mivel azt hiszi, hogy ezeken a külső tényezőkön ő nem tud változtatni, ő szentül hiszi, hogy nem tud változtatni a saját folyamatain, a befektetett energiáján és tudásán se.
Aktivitása a sikertelensége után	Önmaga képességeit, erőforrásait, befektetett energia és idő forrásait vizsgálja meg és igyekszik javítani a képességein.	Ő úgy gondolja, hogy az elvárt eredményeit elsősorban a külső erőforrások határozzák meg. Ezeken pedig neki nem áll hatalmában változtatni az eredményei érdekében. Ezért a helyzet javítását mindig külső erőforrásoktól várja el és a követeléseinek az erőteljeségétől reméli az eredményességét. Ezért aztán a reproduktív ember mindig kívülről, másoktól várja az erőforrásai biztosítását. Követeli azokat …másoktól. …és a külső erőforrások sohasem lesznek számára elégségesek, egyszer azért, mert nagyon gyorsan adaptálódik hozzájuk, másodszor meg azért, mert nem biztos, hogy lesz olyan kompetenciája, amivel azokat valóban a saját hasznára tudja fordítani. Ezért nem él meg fejlődést, haladást, eredményességet. A reproduktív ember a saját sikertelensége esetén másokat hibáztat, mert önmagával nagyon fájdalmas lenne szembenéznie. Nem önmaga erőforrásait vizsgálja újra és ha a képeségeire, tudására, ami az ő esetében valóban konstans, nem változó kényszerül támaszkodni akkor azok gyakorta elégtelennek bizonyulnak. Az inkompetencia érzete viszont mindig frusztrációt, negatív érzéseket szül.
Aktivitása a siker után	Ünnepel, analizál és új lendületet kap egy új akcióhoz. Az akció gerincét tudása, képessége és az önbizalma adja.	Annak a hiedelemnek az okán, hogy szerencse forgandó és egy sikerhelyzettel kapcsolatosan a szerencsét nevezi meg kiváltó tényezőként, nem hisz a szerencse ismétlődésében. Ezért egy sikerhelyzet után is kesereg és már előre sajnálja önmagát egy következő helyzet kudarcáért.
Felelősség és aktivitás fókusza	Befelé figyel a saját erőforrásaira, képességeire. Minden eredményéért saját magát teszi felelőssé. Miután tudja, hogy ő tud változtatni a folyamatain, azt is tudja, hogy az elvárt eredményei elsősorban az ő befektetett energiájától és a meglévő tudásától függenek, ezeken pedig bármikor hatalmában áll változtatni egy újabb elvárt jó eredmény érdekében.	A reproduktív ember számára fájdalmas a befelé figyelés, önmaga vizsgálta. Ezért minden élettörténése esetén másokat, a körülményeket teszi felelőssé az eredményekért. Ő úgy gondolja, hogy az elvárt eredményeit elsősorban a külső erőforrások határozzák meg. Ezeken pedig neki nem áll hatalmában változtatni az eredményei érdekében. Ezért a követeléseinek az erőteljeségétől reméli az eredményességét. Azt hiszi, gondolja, tudja és ennek megfelelően cselekszik, hogy a saját életének, eredményeinek nem ő az okozója, hanem mások. Ezért a felelősséget is igyekszik másokra hárítani. A saját sikertelenségéért mindig másokat okol és másokara haragszik.
Döntési kompetencia	Erős önbizalommal, ő dönt arról, hogy mire szán több időt és energiát, hogy elérje a céljait. Ő dönt arról, hogy a meglévő tudását gazdagítja, a kompetenciáit fejleszti a cél elérése érdekében. Az hiszi, gondolja, tudja és ennek megfelelően cselekszik, hogy a saját életének, eredményeinek ő az okozója.	Alacsony önértékeléssel szorongásokkal, nehezen dönt. Gyakorta másokra bízza a döntést. A cselekvéseiben is híján van minden kreatív törekvésnek, megszokott sémák mentén, gyakorta erős hatalmi ágensek védőszárja alatt és szervilis azonosulással képes csak cselekedni. A kommunikációját is üres sémák, destruktív, szabotáló gondolatok uralják. A kifogások keresésébe öl energiát a döntések előkészítése helyett.
Szabadságfok	Nem témája a szabadság, mert nem érzi önmagát korlátok közé szorítva. Ezért bármi nehézséget inspirációként, kiívásként, megoldandó feladatként kezel.	Folytonos témája a szabadság, mert önmagát korlátok közé szorítva érzi, bármi nehézséget gátként, fékként, szabadság rablóként kezel. Állandóan a saját korlátozottsága van a kommunikációjának a fókuszában. Bármilyen hatalmi tényezőt igyekszik korlátozó erőként beállítani.
Krízis, probléma esetén	Azért, mert kreatív, vannak megoldó kulcsai. Mer kockáztatni, nem fél a kudarctól, a nehéz helyzetek inspirálják, megoldásokra törekszik.	Krízis esetén azért, mert csak a reproduktív tudására mer támaszkodik, a megoldó kulcsai, ritkán hoznak, adnak valós eredményes válaszokat a nehézségeire, ezért masszívan eszköztelennek és áldozatnak éli meg a saját élethelyzetét.
Érzelem és motiváció	Az élete jelentős részében önmaga vonatkozásában pozitív érzéseket él meg. A pozitív értések viszont az ember motivátorai, hajtóereje, mozgatórugója és a kreativitásnak tápláló energiája. A pozitív életérzés magasabb motivációs szintet és erős önbizalmat épít ahhoz, hogy elhajuk a komfortzónát és azt ne éljük meg feszültségként. A kreatív, teremtő ember elégedett, önazonos és boldog.	Nagyon erős a problémafókusza. Panaszkultúrában él. Ha nincs problémája akkor a figyelem megragadásának érdekében hajlamos kreálni, vagy meglévő alacsonyabb súlyosságú nehézségből krízis szintű konfliktust teremteni. Az élete jelentős részében és több területén akár halmozottan is és önmaga vonatkozásában negatív érzéseket él meg. A negatív értések viszont az ember demotivátorai, a fékezőereje, a destruktivitásnak a megteremtője, a szabotázs indítékai és tápláló energiája. A negatív életérzés debilizál és alacsonyabb motivációs szintet, masszív szorongásokat és nagyon gyenge önbizalmat épít ahhoz, hogy elhagyja a komfortzónát és azt ne élje meg feszültségként. A reproduktív, destruktív, szabotáló ember elégedettlen, és a képzett, torzított belső tartalmaival képtelen az önazonosságra és boldogtalan.

 

És így jutunk el az Olimpia meghekkeléséhez. 

A recept:

1.      Végy egy külső érdekcsoportot, külső erőforrást és készséget az inkompetencia és szabotáló szándék dotálására

2.      Végy kellően frusztrált, hangos és destruktív, szabotáló halmazt

3.      Határozz meg egy nagy célt a szabotázshoz és nagyot fog durranni a történet.

A nagy cél naggyá tesz egy egyébként az érdemeiben értékelhetetlen halmazt. Akár politikai tényezővé is és akár még kompetenciák híján is, hatalommal felruházott parlamenti mandátumokkal rendelkező formációvá. Mert „Similis smili gaudet” alapon majd lesz, akiket magával ragad és vonz e „bátor” tett nagysága. …és valóban, így került be a Momentum a parlamentbe.

De a parlementben megmaradáshoz nem elégséges az üres eredménytelenség. Az inkompetens jelentét, vagy az átszunyókált ülések.

A tavalyi politikai társulás meg nem hozta/hozza meg - teljes identitás vesztés nélkül semmiképp - a kívánt bent maradási küszöböt.

Kell hát egy másik akció, egy hasonlóan nagy durranás. (Reproduktív sematikus gondolkodás) Ami a hatalmasság látszatát fenntartja, kell tehát egy másik NAGY ÉS „BÁTOR” ÜGY.

Ezért kis építési kerítéseket bontanak, egy NAGY épület mellett. Ugyanazt a nagy durranást várva történettől, mint az Olimpia megakadályozásával, akkor a parlementig való menetelést, ezúttal bent maradást.

De azt talán már látják, hogy nem lesznek sem okosabbak, kompetensebbek, sem többen. Ehhez az akcióhoz is nagyon kevesen vannak.  …és nagyon úgy tűnik, hogy önmaguk képességeiből képtelenek önmaguk tartósan politikai tényezővé kinőni, ezért kell egy ÉRZÉKENYÍTŐ pajzs.

Így kerülnek az indulat vezérelt, értelmező képesség híján levő teenager gyerekek az az utcára.

De akkor is csak egy haláltusát látunk.

A 41 fő megmutatta, hogy valójában nem egy óriás haldoklik.

 Hanem a semmi.

…és ami még beszédesebb, hogy egyedül hagyták őket a korábbi politikai „szövetségeseik” haldokolni.

De térjünk vissza az elejére.

„Igen, szóról szóra kérem”.

„Te ne gondolkodj, csak tanuld meg a feladott leckét.”

„Nem, nem vagyok kíváncsi a véleményedre, a feladott tananyagra vagyok kíváncsi.”

„Nem, nem jó a matematikai feladat más megoldása, csak az a jó, amilyen úton én levezettem nektek, azt kérem a dolgozatban”.

„Lehet, hogy te ennek utána olvastál, de én azért húztam alá pirossal és kifogásoltam azokat a szövegrészeket, mert az nincs benne a tankönyvben, te nekem ne járj saját utakon, csak annyit teljesíts amennyit kérek, de azt pontosan add vissza.”

Igen, valóban óriási baj van az oktatással. Az oktatás reformért kiált. Ezen mondatok okán is. Addig, még nem késő.

Zárógondolat: Sok éven át dolgoztam közalkalmazottként. Megöli a lelket. A motiváltságot. A jobbító szándékot. A bértábla a belső teljesítmény igényt.

Végtelenül kiszolgáltatottnak éreztem magam éltem e szakaszában. Óriási frusztrációs körben éltem a mindennapjaim. A hivatásom mindenek feletti szeretete tartott ebben a körben, még végül belebetegedtem.

Ennek okán is értem a pedagógusokat és együtt tudok velük érezni.

Amikor teljesítmény-függetlenné tesszük a bérezést, lassan megöljük a motivációt, a hívatástudatot és kiégetjük az alkotó, kreatív lelket.

Az ő érdekükben is ideje van a reformnak.