A civilizált emberiség nyolc halálos bűne..

 

Konrád Lorenz gondolatai nyomán, időnként pontosan, máskor pontatlanul idézve őt, megint máskor meg átköltve, megtoldva, újra értelmezve a mára már bibliámmá vált könyvét, írom kényszerűen újra ezeket a sorokat.

Századszorra futottam már neki ennek a gondolatmenetnek, majd századszorra hagytam félbe, mondván minek is koptatom erre a drága időmet és erőmet, hisz hatni aligha tudok.

 De most azt gondolom, hogy cselekedni kellene. KELL. Végre nem csak diagnosztizálni ezredszerre is, hanem cselekedni.

Minimum leugrani a szakadékba rohanó szekérről.

Ha csak az önmagunk társ idejében élőkre gondolunk - akkor is, így a 24 óra utolsó perceiben – határozottan el kell határolódnunk az Európában újra teremtődő gyilkos ösztönök őrületétől.

Vagy akár tanulhatnánk is végre valami keveset az évszázadokon át elkövetett és megismételt hibákból, ha fontosak még nekünk egy cseppet is az utánunk jövők.

A gyerekeink, unokáink, dédunokáink.

Vízválasztó van. Vagy törésvonal, vagy tovább már mélyülni is alig képes értékrendi Mariana-árok – kinek mi tetszik a hasonlatok közül – piros vonal megint, hogy sodródunk-e tovább, ha nem is szervilisen, de kényszerűen egy nagy közös európai önpusztításba – vagy képesek leszünk túl az eddigi magyaros virtuson is, túlmutatóan szembe menni az újra normává váló gyűlölettel?

„A szerves élet, mint egy különleges erőmű, a világ energiájából építkezik, negatív entrópiát „fogyaszt” és energiát von el, - ezáltal gyarapszik – és minél inkább növekszik, annál nagyobb az étvágya. Hogy ez a jelenség még nem vezetett katasztrófához, az azzal magyarázható … hogy a szervetlen világ törvényei valamennyire még kordában tartják a szerves életformák elszaporodását. „ -írta Lorenz 1973-ban, amikor a Föld népessége 3,92 milliárd volt.

Nos, ma már a mérhetetlen fogyasztási hajszában megpróbáltuk kitolni a szervetlen korlátok határait. Pl. mindenből is áramot gyártunk az elképzelhetetlen mértékű szükségleteink fedezéséhez. Már nem csak a kőolajszármazékok mennyisége határolja be az emberiség által felhasználható energiamennyiség felső határát, hanem bármi olyan forrás, amiből elektromos áram keletkeztethető. …és közben meg 8 milliárd ember él a Fogyassz minél többet! imádságában, mert elhitte, hogy a fogyasztás majd megmenti a gazdaságot, meg a bolygót,  ..is, …talán, …lehetséges, …vagy csak néhányak bankbetétéjét.

Majd így folytatta Lorenz…

„Az emberiség minden tudása, amit az őt körülvevő természetből aknáz ki, a technológiai fejlődése, vegyi és orvostudomány – minden, ami látszólag arra irányul, hogy az életét jobbá és kényelmesebbé tegye – megdöbbentő és paradox módon az emberiség elpusztítására irányul. Olyan veszély fenyegeti, ami az élő szervezeteknél meglehetősen szokatlan, nevezetesen az, hogy saját életére tör. Az apokaliptikus folyamat során veszendőbe mennek legkiválóbb, legnemesebb tulajdonságai, képességei, pont azok, amelyeket különösen emberinek tartunk és nagyra értékelünk.”

Meg tudjuk e még számolni, hogy a Föld nevű bolygón pillanatnyilag hány agresszió gócpont kiterjedésétől vagyunk kénytelenek rettegni? Vagy meg tudjuk-e határozni, hogy hány olyan tudományos vívmány állt be az emberiség létszámának radikális lecsökkentését támogatni szándékozó törekvés mögé, amelyektől az emberi jólét garantálást vártuk? Meg tudjuk-e határozni, hogy hány olyan világszervezet vesz részt aktívan emberek tömeges lemészárlásában, amelyeket az oly törékeny béke védelmében és megóvásnak szándékával hoztunk létre? Képesek vagyunk e még különválasztani az igazat és hamist, a jót és rosszat, az etikust és etikátlan, a nemest és nemtelent?

 

„Sok ember összezsúfolása kis helyen az emberi kapcsolatok kimerülésén, majd feladásán keresztül elembertelenedéshez vezet, és agresszív magatartást vált ki.” – hangsúlyozza Lorenz a könyve több fejezetében is.

Még homogén kultúrájú csoportokon belül is, az élettér beszűkítésével egyenesen arányosan minden esetben nőt az agresszív megnyilvánulások száma - az ilyen irányú empirikus vizsgálatok szerint.  Már, amikor a tudománynak még szabad volt őszintének és lobbifüggetlennek lenni… Konrád Lorenz és az ő korában élt etológusok mind egyetértettek abban, hogy veszélyes fantazmagória arra alapozni bármilyen társadalomszervező elképzelést, hogy megfelelő „kondicionálással” „előállítható lehet” a kényszerű összezártság kártételeivel szemben rezisztens embertípus.”

Márpedig ma pont ez az elvetemült emberkísérlet zajlik Európa országaiban - józan ésszel felfoghatatlan politikai törekvések mentén.

Magyarul, egy sokkultúrájú összekevert társadalomban determinálva van a robbanás. – állítja az oly korban élt etológusok összessége, akik még nem számítottak közellenségnek a véleményük okán.

Ne legyenek kétségeink a gyűjtő fázis a robbanás előkészítése máris lezajlott, aminek a napokban is szemtanúi vagyunk, az már csak a kanócok konkrét meggyújtása.

Egy, a második világháborúban tömegesen elkövetett embertelenségek mocskát soha ki nem heverő Európa, már nem is a küszöbén, hanem a kellős közepén áll a hamarosan mindent elsöprő intolerancia BUMM-nak.  

…és a nagyvárosokba zsúfolt emberek fásult tömegei, csakúgy, mint a második világháborús pokol elszabadulása előtt, ma is igyekeznek lelki elkerülő mechanizmusokba menekülni a feloldhatatlan kultúra és értékkör idegen történések elől. Újra, debilizáltan követik a „not to get involved” – ne keveredj bele elvét - és szemet hunynak utcai agresszió, gyerekek/nők ellen is elkövetett tömeges halálos bűncselekmények, terrorcselekmények, gyilkosságok és lassan bármilyen mértékű nyílt intoleráns magatartás felett is.  

Ma tömegek kántálják a zsidók, keresztények és fehér emberek kiirtásának szándékát és a Nyugat- Európában élő emberek ma már ennek okán is kettőt fordítanak a bejárati ajtók kulcsain. Ennyi az összes érdemi cselekvésük.

Érzésem szerint ebben a csepp kis országban eljött az ideje az ezen túlmutató cselekvésnek. A „not to get involved” már nem elég. Krízisintervenció kell. Kríziskommunikáció. Értékmentés és konkrét operatív felkészülés a legrosszabbra.

És kezdjük azzal, hogy a kríziskezelés nem tűri meg a demokratikus eljárásokat. Egy tűzoltóparancsok nem kéri ki az utca véleményét a tűzoltás mikéntjéről. A krízisintervenció nem tűri meg a szabotázst. A szabotáló életeket veszélyeztet. A krízisintervenció nem tűri meg a dezinformációt. A dezinformáció életeket veszélyeztet. A krízisintervenció mindenkor autoriter hatalom gyakorlás, addig mindenképpen még a krízis fennáll. Aki ezzel nem tud egyetérteni, annak ott a másik út, az önálló a csoport megtartó ereje nélküli boldogulás.

Ideje bezárni a várkapukat és felvonni a várárokhidakat. Az elkerülő befagyasztó lelki mechanizmusok helyett, ideje van a konstruktív, megelőző és önvédő cselekvésnek.