ACE

 

Tudjátok, hogy mi az az ACE lista?

Az ártalmas gyermekkori tapasztalatok - Adverse Childhood Experiences – élményeinek gyűjteménye. Olyan élményeké, benyomásoké, mint a fizikai, érzelmi elhanyagolás, a fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, a diszfunkcionális családokban való gyermeklét, a családon belüli erőszak, mentálisan beteg szülők, drog, alkohol vagy más függésben élő szülők, börtönbüntetés, bármely szülő részéről vagy viharos válás és az azzal járó generalizált konfliktusok megélése. De ide tartozik az eltúlzott fenyítés, a megszégyenítés és a szeretetmegvonás is, bár ezek gyakorta az érzelmi elhanyagolás gyűjtő dobozon belül kerülnek jelölésre. Egy pipa a listán – egy pontot jelent. 

Ha ma ezzel a listával vizsgálnánk a magyar felnőtt és gyermek populációt, a szakembereink szerint várhatóan az összesített minta hetven százaléka kapna legalább egy pontot, de nagyon magas lenne azok aránya is, akik több ponttal rendelkeznének.

Ha igaznak tekintjük azt, a szakemberek által már közel hatvan éve hangoztatott ok-okozati folyamatot, miszerint a szomatikus betegségeink jelentős hányada összefüggést mutat a gyerekkorban elszenvedett traumákkal és ártalmas tapasztalatokkal, - és miért is lenne okunk kételkedni a kutatók megfigyeléseinek eredményeiben – akkor valóban szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar társadalom elképesztően rossz egészségügyi mutatói milyen mély lélektani sérülések halmazából sarjadnak.

A lélek, majd a test is élethosszig nyögi a gyerekkorban elszenvedett hiányokat, szenvedéseket, bizalmi töréseket, testi és lelki sebeket.

Ha az ACE teszt pontszámait összevetjük a krónikus betegségek számaival, megdöbbentő ám de törvényszerű kapcsolódások rajzolódnak ki előttünk. Ha valakinek az ACE listán 4-nél magasabb pontszám van, ott a krónikus betegségek megjelenési valószínűségének száma is sokszorozódik. A depresszió esélye meg négyszereződik, az öngyilkossági késztetések kockázata viszont tizenkétszeresére ugrik. A falási kényszerből fakadó táplálkozási betegségek, az obstruktív tüdőbetegség, a májbetegségek, a szív és érrendszeri betegségek esélye is megsokszorozódik. Az ötnél magasabb ACE pontszámnál a tüdődaganat kockázata meg háromszorozódik, de az összes daganatos betegség kockázatának gyakorisága is megnő. Kimondottan tüdődaganatok esetében vizsgálták, hogy a halmozott ártalmas gyerekkori tapasztalatok milyen korai életkorban jelenítették meg a daganatot és mennyire megrövidítették a páciensek életesélyeit.

Amikor egy kisgyereket bántalmaznak, megfélemlítenek, megaláznak, fizikailag és verbálisan abúzálnak, megszégyenítenek, kihasználnak, elhanyagolnak, a korának megfelelő érzelmi támogatást megvonják tőle, pl. büntetésből, az törvényszerűen mély nyomokat fog hagyni a személyiségfejlődésében. 

Törvényszerűen hatással lesz a testi, szellemi, érzelmi és szociális működésére is egész élete során, mert a limbikus rendszerére és a homlok és/vagy frontális lebenyére ható negatív sokhatások visszavonhatatlanul károsítják és módosítják az idegrendszerét.

A fenyegetettségből, az érzelmi biztonságvesztésből fakadó félelem, rettegés, szorongás nem csupán átmenetei, idővel elhalványuló majd elmúló érzelmek, hanem élethosszig tartó idegrendszeri lenyomatok. Minden trauma, kitörölhetetlen, hosszútávú hatással bír és ennek az az alapja, hogy egy éretlen idegrendszert talál el a történés kapcsán termelődő extrém mennyiségű stresszhormon.

Számtalan agyi szerkezeti vizsgálat bizonyítja már, hogy egy traumatizált ember agya más felépítésű, mint a kiegyensúlyozott érzelmi nevelésben és gondoskodó biztonságban felnövőké.

Ezért, amikor egy felnőtt ember viselkedése számunka zavaros, érzelmileg túlfűtött vagy nem adekvát az adott helyzetre, akkor érdemes arra gondolnunk, hogy olyan gyerekkori agyi lenyomatok térítik el őt az önkontroll képességétől, a józan reakció törekvésektől és sodorják bele olykor teljes kontrollvesztett, impulzív, érzelmileg indokolatlan, indulati helyzetekbe, amelyek nem hagynak neki választási lehetőséget.

Persze, ez egy felnőtt embert sem ment fel az akaratlagos viselkedése következményei alól, legfeljebb csak magyarázatot ad azokra. És, azért nem ment fel senkit az egyéni felelősség alól a gyerekkori traumatizáltsága, mert ez az állapot nem jelenti egyben a tanulási képességek hiányát is. Tehát, az ilyen gyerekkori traumacsomagokkal élő emberek pont annyira felelősek a pszichés működésükért, vagy annak elmaradt korrekciójáért, mint bárki más.

Minden kisgyermek idegrendszerének érése tapasztalatfüggő érés. Minden, ami egy emberi lénnyel történik, érzelmileg, fizikailag és szociálisan, bevésődéseket hoz létre. Morfológiailag is befolyásolja az idegrendszere érését, fejlődését, az agyi szerkezetének kialakulását. A babák a születésük után, szimbiotikus egységvalóságban léteznek, erőteljesebb függő kötődésben az anyával, lazább függésben, kötődésben az apával. Az újszülő, csecsemő, kisded szinte leképezi az anyai, apai érzelmi állapotokat. Az anyai érzelmek már a méhen belüli állapotban is meghatározóak a magzat számára és nem csak hormonálisan vagy a vérnyomás és az egyéb élettani paraméterek változásával létrejövő hatásokon keresztül, de az érzelmi, nyugalmi vagy zaklatottsági közösségben is azonosulnak az anya állapotaival. A szülői érzelmi állapottal, ami gyakorta nem akaratfüggő és ami nem tévesztendő össze a szülői szándékkal, hogy szinte mindenki a legjobbat szeretné a kisbabájának.

A szülői érzelmi állapot mára erőteljesen függ a szociális közeg indukálta érzelmi állapottól is. Számtalan vizsgálat alátámasztja, hogy a szociális médiafelületek mindennapos használatával jelentősen megnőtt az életciklus alatt megélt krónikus stressz szituációs periódusok hossza és intenzitása, - hogy csak egy olyan, napjainkra jellemző nehezítő körülményt nevezzek meg, amely erőteljesen befolyásolja egy szülő érzelmi, lelki állapotát és a figyelmi megtartó képességét is.

Dr. Máté Gábor írja le érthetően és olvasmányosan A szétszórt elmék c. könyvében a korunk súlyos népbetegségének, a figyelemhiánynak és a belőle következő hiperaktivitásnak a teljesen érthető és kristálytisztán visszakövethető, a korai anya-gyermek kapcsolat minőségéből következő, generációról generációra átörökített tünetegyütteseit.  

Még a korábbi korokban az újszülöttek és kisdedek érzelmi kapcsolódási törései és a biztonságsérülései is leginkább az anyai élet stresszterhelt nehézségei okozta megnyugtatás és kapcsolódás képtelenségből származtak, addig a mai agyon digitalizált korunkban a mindenkori élthelyzeti stresszek mellé beléptek a média felületektől történő szülői függések is. Sok szülő nem a gyermekére hangolóik rá, még a legmeghittebb testközelségben sem, hanem az így eltöltött időt, - pl. a szoptatás alatt is - igyekszik hasznosan eltöltei a telefonja böngészésével. És ez a szerzett felnőtt figyelemzavar is végig követi a gyerekek életét, megteremtve a következő generáció törvényszerű, még súlyosabb figyelemzavarát.

Az ilyen szerzett figyelemzavar valójában a kapcsolódás és ráhangolódás képességének hiányát hozza létre és megteremti az ACE lista egyik „legártalmatlanabb”, de legelterjedtebb pontját, az érzelmi elhanyagolást.

Tessék elővenni egy szép nagy tükröt és nézegetni magunkat benne és őszintén végig gondolni, hogy miért is szeretnénk a gyerekeink kezébe még gyakrabban telefont látni? Talán, mert az valahol mélyen igazolná és fel is mentené a saját függőségünket? Nem állítok, csak kérdést teszek fel. 

... és nem nekem kell választ adni.