XianNa történetei

Emei Shan – Omej hegy (kínai: 峨嵋山 , pinjin: Éméi sh ā n) A négy buddhista szent hegy közül az egyik, a legmagasabb a maga 3099 méterével. Hagyományosan ezt a hegyet tekintik Szamantabhadra bodhiszattva bodhimandájának, azaz megvilágosodási helyszínének. Szamantabhadra kínai neve Pu-hszian Pu-sza ( 普賢菩薩 ). Már a 16-17. századi források beszámolnak a kolostorokban történő harcművészeti gyakorlatokról az Omej-hegyen. Harcos szerzetesrendek élnek itt. A hegyen található Kína legelső buddhista temploma, amelyet az 1. században építettek. A helyszínen hetvenhat Ming és Csing kori buddhista kolostor található, amelyek közül a többség a hegycsúcs közelében van. A kolostorok építészeti stílusa változó, alkalmazkodva a különböző környezethez. Vannak olyanok, amelyek különböző szintmagasságú teraszokra épültek, mint például a Pao-kuo-szi imaterem, és vannak olyanok, amelyek cölöpökre épültek, mint például a Lej-jin-szi. A korábbi korok buddhista kolostorait átalakították annak érdekében, hogy...

Hat fénykép. Mindösszesen ennyi maradt egy ember életéből. Egy színes igazolványkép az utolsó évek egyikében készülhetett és öt halványan megsárgult fekete-fehér fotó. Három szól rólunk, kettőnkről. Hatalmas ember volt. Számomra a világon a legnagyobb és legerősebb. Legalább is én ilyennek láttam őt. Néha borostás, karcos, néha puha illatos, frissen borotvált. Ilyenkor tiszta, egyszerű szappan illatot dörzsölt hozzá az arcomhoz. Mert ez volt a szertartásunk, mindig úgy ölelt magához, hogy az arcomhoz dörzsölte az arcát és nevettünk, mert hol a borostája szúrt, hol a rövidre nyírt bajusza csiklandozott. Bármilyen állapotban is jött, annak mindig az volt a vége, hogy behúzott nyakkal menekültem volna az erős karjaiból, de nem engedett, még alaposan meg nem dögönyözött és a hófehér, szinte áttetsző bőröm, ki nem pirosította az arcszőrzete karcolása, de leginkább a szinte fuldoklásba torkolló nevetésem. Saját örömünkre birkóztunk így, meg egy kicsit a nők bosszantására is. Mert mindi...

Él a fejünkben néhány téves eszme, értékítélet Kínával kapcsolatban. A miénkben is élt, még ide nem költöztünk. Élt még az első pár hetes itt tartózkodásunk idején is, azután szépen lassan kitisztultak a dolgok. Elkezdtük látni Kínát és értelmet kaptak a jelenségek. A legnagyobb tévedés Kínával kapcsolatban a Magyarországon található kínai piacokról és kínai olcsó boltokból szerzett tapasztalatunk, miszerint Kína nagyon olcsó. Talán ezt a mondatot kaptuk meg legtöbbször az ismerőseinktől: „De jó Nektek! Használjátok ki a lehetőségeket, vegyetek meg ott mindent, mert ott minden nagyon olcsó, a konténer meg elbírja. „ Több variációban, de tartalmilag talán így hangzott a leggyakrabban elhangzó, és az irántunk érzett jóindulatból fakadó figyelemből született, kéretlen jó tanács. =D   Kína réteges, mint a hagyma! - Shrek után szabadon. Persze nem lelki szempontból értendő ez esetben, hanem gazdasági. Az országról kialakult felületes és elavult képünk is réteges és rétegek elcsú...

Keresem a jelzőket, hogy mivel is írhatnám le nektek a tegnapi napom. Nincs egy gyűjtő szó, csak szavak vannak, egy kosárnyi. Nehéz, könnyed, felemelő, letaglózó, reménykeltő, reménytelen, fárasztó, pezsdítő, inspiráló, bénító, csodálatos, meglepő, elképesztő, megmosolyogtató, meghökkentő, bátorító, érthetetlen, furcsa, alázatra szólító… Minden. Keserű-édes nap. Nagyon más… Reggel az egyetemista srác, a tolmácsunk, a megjegyezhetetlen kínai nevű, akit végül a Steve névvel ajándékoztunk meg, egy a vállára dobott textilszatyorral jelent meg a gyakorlaton, rajta a felirat: ” I am the difference!” Percekig néztem és azon gondolkodtam, hogy mit hoz ez a mondta ebbe a napba.  Minden reggel beosztanak bennünket csoportokba, hogy ki hová fog menni aznap gyakorlatra. Én a bőrgyógyászatot kaptam. Gondoltam magamban: -„Remek!”- miután már korábban jártam ott, igaz, csak egy-két órát, osztályt látogatni és néhány akné, ekcéma, és benőtt köröm gazdagította a tudástáram és ezek kínai módon nagyo...

Bennem élsz, mint végtelen időben az órák, mint elmúlás a fákban ősz előtt, amikor a fáradt kert elpihen,  mint végtelen vizekben a hullám, remegve csendesen,  és mint éjben a fény, láthatatlan. Bennem élsz tovább.

Ködben fürdő reggelen,  ezüst homály mögött  csillingelt a villamos és előbújt. Álmos arcok és elnyelt ásítások között huncut mosolyra leltem. Bogárszemű kiskölyök  lógó kabátujjak között néz rám. Nehéz iskolatáskája súlya alatt    vidám  szeplőivel cinkosom lett ezen a késő őszi napon. Tízórai csokiját egy alvó bácsi zsebébe dugva  az iskolánál leszállt. De a mosolya ott maradt velem,  a novemberi reggelen és a szeplőiből egy csapat  festi színesre a napomat.

Szervírozás közben gyakran mesélek Lu Yu mesterről, a tea bölcs atyjáról. Lu Yu nélkül nincs ugyanis kínai teakultúra. Ő egy igen jelentőségteljes személy, akinek köszönettel tartozunk, minden egyes gaiwan megtöltésekor, minden egyes csésze felemelésekor. A kínai történelembe, méltán kiérdemelten írta be a nevét, úgy, mint a Tea- bölcse. Lu Yu a Tang-dinasztiában született és élt Kr. u. 733–804. között. A korabeli feljegyzések szerint egy buddhista templom apátja fogadta örökbe Yu-t körülbelül hároméves korában, amikor egy tóparton találkozott a szülők nélkül bolyongó, elhanyagolt kisfiúval. Az apát a jó szívéről közismert gyógyító-buddhista szerzetes volt, aki nagy tudással rendelkezett a teáról, mint gyógynövényről és a teáról, mint a széles néprétegek által fogyasztott italról és annak folytonosan változó kultúrájáról. Lu Yu szívesen követte a szerzetest, tanult tőle és élénk érdeklődést mutatott többek között a tea iránt is. A buddhista templomban eltöltött gyermekévei mindnet ...