XianNa történetei

  Egy pici félkör alakú salter ablakon keresztül kommunikáltunk velük, előre hajolva igyekeztünk a lyukon kívülre közvetíteni legalább valami minimális empátiát. Az első napokban mindenképp.  Később a szaporodó tapasztalatok birtokában ez már egyre nehezebb és nehezebb lett. Valami, amitől a lélek szeretne elhatárolódni, de már nem lehet. Soha többé nem lehet. Involválódsz és részese leszel sorstragédiáknak és meg nem adott életesélyeknek. Az első kérdés, mindig az volt, hogy benne van-e már a neve a „kockás” füzetben? Sokan először jöttek, ekkor elővettem fiókból a kockás füzetet meg a vonalzót és ott, előttük elkezdtem megvonalazni az újabb lapot. Időt adtam, hogy rendezzék a gondolataikat. Ők meg vártak. Türelmesen. A lyukon át nem láttam az arcukat, csak, ha nagyon mélyen előrehajoltam. De láttam a kezüket. Összekulcsolva, ahogyan egyik agyonszorítja a másikat. Vagy ellilul a táska fülén, kifehéredett ujjpercekkel. Volt, aki zavartan matatott. Volt, aki mereven á...

  ...A fájdalom nevel, formál bennünket a legeredményesebben. A legmélyebben bevésődő leckéket a fájdalom diktálja. A testi, lelki fájdalomé egyaránt. Mélyebben rója a rovátkákat a memóriánkba, idegrendszerünkbe, a szívünk rostjai közé és a DNS-ünk szekvenciáiba, mint a szeretet. A fájdalom mutatja meg nekünk, hogy honnan és mikor meneküljünk, mit kerüljük el és ha nem tudunk menekülni, hogyan keményítsük meg önmagunkat és éljük túl, akár a legnagyobb fájdalmainkat is. Az menekülésre nekem professzionális mintám van. Amikortól az „eszemet tudom”, mélyen bevésődött szituációk sorozatának emlékképei törnek elő a memóriám legrégebbi rétegeiből. Helyzetek, amikor a primer kötődésem sérült, vagy érzelmileg meghatározó mintát kaptam a menekülésre. Mert az anyám, a legkülönfélébb konfliktushelyzetekből kimenekült. Egyszerűen elment onnan és ezzel lezártnak tekintette a helyzetet. Napokra, nem ritkán hetekre bezárkózott saját világába és kizárt onnan minden ignorálandót. Beleértve ...

  Általában a kályhánál szoktam kezdeni, hogyha egy témát komolyan veszek.  Ilyenkor hosszú okfejtés következik. Most sem lesz ez másként.  A pedagógus sztrájkról fogok írni.  Saját értékrenden átszűrve a történéseket. A szemüveg szubjektív. Ezúttal is fenntartom a tévedés jogát.   Fogunk e valaha is szembenézni a biológiai valóságunkkal? …és annak megfelelően, tudatosan alakítani az életünk és elfogadni, hogy időszakos, ciklikusan visszatérő biológiai hiányosságokkal és alkalmatlanságokkal élünk együtt?  Vagy mindezt továbbra is sértőnek tartva önmagunkra nézve, kárhoztatjuk a világot, mert észre meri venni hormonális esendőségünk?   „…amikor egy alkalommal a Yale egyik oktatója ismertetett egy állati viselkedéssel foglalkozó tanulmányt, feltettem a kezem és megkérdeztem, hogy milyen eredményeket talált a kutatás a nőstények viselkedésére vonatkozóan. A professzor úr félreseperte a kérdésem, mondván: „Soha nem alkalmazunk nőstényeket efféle ku...

Egy hatalmas bútor plázában sétáltunk. Hagyományos gyönyörű kínai bútorokat nézegettünk.  Covid állapot volt/van/lesz. Vissza-vissza térően. Hol nyitva vannak a különböző városrészek és szabad bejárás van a külső kerületekből a downtown-ba, hol meg éppen újra oka van a területi lockdown-oknak és igyekszünk elütni az időt a mezei nyúl állapotunkban, egy pár utcával körülhatárolt élőhelyen megtalálva az élet értelmét és szépségét.  De ezekben a napokban nem gyülekeztek viharfelhők a fejünk felett. Szabadon mozoghattunk és megpróbáltuk megkeresni, ami számunkra értéket képvisel Kínában, tradicionális, alkotói értéket. Így jutottunk el a bútorpláza hagyományos kínai bútor osztályára.  Persze az ember, mindenhol ember és mindenhol ugyanúgy egyetemes szorongást cipel az idegentől és ismeretlentől. A néplélek mindenhol táplálja önmagát a mély történelmi tapasztalati forrásokból feltörő fóbiáival. Amit, talán még inkább hatványoz egy olyan pattanásig feszített helyzet, mint egy v...

 Egy DAO enzim... Szép. Az egyszerűbbnél is egyszerűbben: ENZIMBETEGSÉG. Dióhéjban: A hisztamin egy olyan, minden élő szervezetben megtalálható nélkülözhetetlen és életfontosságú anyag, amely a sejtek közötti kommunikációt segítő átvivő molekula, orvosi nyelven mediátor, amely minden egészséges emberben megtalálható. Tehát akkor sem szeretnénk kiirtani, ha az időnkénti felszaporodása súlyos tüneteket okoz a testünkben. Miután minden élő szervezet termeli, a saját termelésünk mellett, táplálékkal is viszünk be hisztamint, amit a beleinkben található DAO és HNMT enzimek egészséges esetben lebontanak. De vannak nem egészséges esetek is. Egyre többen. Ezeknél a betegeknél, vagy nevezzük tünethordozóknak őket, a  1.       bontó enzimek termelése elégtelen, 2.       mennyiségileg rendben van, csak blokkolt, 3.       vagy akár normális mennyiségü bontóenzim termelés mellett, a túlzott saját hisztamintermelés és/...

  A biogén aminok szerves vegyületek, amelyek nitrogént tartalmaznak a funkciós csoportjukban. Hát nem ígérem, hogy ez könnyű olvasmány lesz. Mert nem tudjuk nem az unalmas alapokkal kezdeni, mert az unalmas alapok nélkül nincs érthető komplexebb magyarázat. Szóval nem ússzuk meg a kis szerves-kémia órát… Bocsánat. =D A biogén az jelenti, hogy élő szervezetből származó. Tehát származik az én szervezetemből is, meg a tiédből is, származik a gabonáéból, a répáéból, a tyúkéból, malackából, meg a paradicsomból és tarkababból is. Minden, ami élő, tartalmaz fehérjéket és ezek a fehérjék nem végtelenített életciklussal léteznek, hanem egyszer csak megáll bennük az élet és elkezdenek lebomlani. Ekkor keletkeznek a hosszú láncú bonyolult fehérjeszerkezetekből, az őket alkotó aminosavak dekarboxileződésével, széndioxid felszabadulásával és elvesztésével, az aminok. Magyarul megmurdel a fehérjénk, elkezd megbüdösödni meg szétesni és abból sok zűr is keletkezik. Az aminosavak lebontásá...

  Tanítsd meg egyenes derékkal, emelt fővel járni… Talán ez a legtöbb és legfontosabb, amit megtehetsz érte.   Magas voltam. Az anyai nagypapám is magas ember volt, az ő vaskos, hosszú csontjait kaptam örökül. Mindig elöl álltam a tornasorban és talán mindig is utáltam a tornasort. Szerintem az is utálja, aki az elején áll, meg az is, aki a végén. Nekem, szöszke vékonyka kislányként az eleje jutott. Nézegetve a régi gyerekkori képeimet olyan voltam, mint egy nyurga kiscsikó, összeakadozó piszkafa lábakkal és hatalmas buci térdekkel. Valami csoda tartott csak állva, mer hol erre, hol arra húzták a kiöblösödő térdgumók a pácika lábalkat. A mai szememmel nézve az akkor önmagam, csoda, hogy fel nem kapott a szél és nem vitt tova, mint a kalimpáló lábú kaszáspókokat az őszutón a falról felkapva. Noha szinte mindannyian ugyanabból az óvodába mentünk tovább az első osztályba, valahogyan mégis próbatétel volt az iskola új ritmusa, az új tanítók, az új szabályok, a teljesít...