XianNa történetei

  Az ENSZ is támogatja… Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete évről évre egyre növekvő és egyre szélesebb körű akciókkal támogatja a rovarok fogyasztását. Az ENSZ egyik legegyszerűbb érve a rovarok emberi táplálákként történő felhasználásának, hogy rengeteg van belőlük a világon. Egy ENSZ felmérés szerint, több mint 1900-2000 ehető rovarfaj él (még az ENSZ által publikált szakmai anyagokban is változó ez a szám) a bolygón és szintén több ENSZ felmérés szerint mintegy kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat – sütve, főzve vagy akár nyersen is. Az Entomofágia – ez a hivatalos megnevezése a rovarok élelmiszerként való fogyasztásának, tehát az ENSZ megfogalmazása szerint nem újkeletű és nem is csak kis halmazú népességet érint a Földön. Miért ne lehetne tehát kiszélesíteni és általánost táplálékforrássá tenni? Vajon azon emberek halmazának, akik egyszer elkezdtek rovarokkal táplálkozni, volt más tápanyagforrása, választási alternatívája? - kérdezem én. A rovar, mint ...

  Első munkanap… Látogatás a Honghai kávéfarmon Mr. Li Honghai nem beszélt angolul. Három éve még kávégépeket árult egy országos on-line kereskedelmi hálózatnak, majd elege lett, Yunnan tartományba, Puerbe költözött és átvette a farm menedzselésének feladatait. A saját termőterületen megtermelt kávémennyiség mellé a környék kis termelőitől, akik 3-5 hektáros területeken gazdálkodnak, még további jelentős mennyiségű kávét vásárol fel a feldolgozáshoz. A farm üzleti központja egy dél-amerikai épületegyüttest idéző udvarház, nemrégiben még kábítószerelvonó központként működött. Az erdő szívében, távol a lakott településektől, eldugva a hegyek között. Mily meglepő, a világ közismeretével szemben, ezek szerint Kínában nemcsak a legsúlyosabb büntetéssel sújtják a kábítószer birtoklókat és függőket, de úgy tűnik a gyógykezelés, - még ha minden bizonnyal kényszerű is, - intézménye sem idegen ettől az országtól. Hogy mi történt az épületből elköltöző rendőrőrssel és gyógykezelt be...

  Yunnan - Jünnan Kína egyik legdélebbi tartománya, Vietnámmal, Laosszal és Mianmarral is határos, a bolygónk csodaszép, nagyrészt érintetlen ékköve. A területe 394 000 km², amelynek csupán 6%-a, - ezt leírom betűkkel is, hogy nyomatékosítsam, HAT SZÁZALÉK!!!! - alkalmas mezőgazdasági művelésre és több, mint a teljes terület negyedrésze, kb. 100 000 km² ős-erdőség, minimális erdőgazdálkodással, sokkal inkább csak erdőfelügyelettel. A domborzati adottságok és az alacsony infrastrukturális ellátottság nem teszi lehetővé az említésre méltó mértékű fakitermelést. Szóval itt egy Föld-tüdőt talál az idetévedő ember, kérem szépen. 😊 A maradék terület pedig, magas hegyvidék, amely hegyvonulatainak magassága a nyugati vidékeken a 4000 métert is meghaladja. Az már igencsak szédülős és oxigénhiányos vidék, a szecsuáni tapasztalataimból tudom. =D Valamint, a tartomány a 2000 m átlagmagasságú Yunnan-Guizhou fennsíkon terül el. Tehát a megművelés alatt álló területeket, hat százalékot, n...

  Amikor a testem, lelkem összetörve vittem, lenézett rám és átölelt az Isten. Egy idegen arcú. Talán arca sem volt. Csak a nyilvánvaló jelenléte. Térdeltem egy szőnyegen, a könnyes, taknyos nyálam összefolyt. A mintát néztem, hogy egyáltalán hol vagyok? Egy idegen országban, egy idegen templomban, egy idegen atya simogatta hajam és kántált, idegen nyelven, idegen éneket. Mégis ismerőst. Ősi dallamot. Lélekkel hallottat, talán. Ahogyan a zokogás is ismerős volt, ami rázta a vállam. Hány éjszakán és magányos nappalon volt a társam. Ahogy a fohászom is, az alkum, vagy a haragom. „Istenem, hol vagy? Nélküled nem megy, bárhogyan akarom. „     Nem tudom, hogy mi vitt oda? Az utolsó szalmaszál? Valami vak hit, hogy az életem fonala nem érhet véget. Hogy van, ki csomózza még össze, erős boggá kösse. Szakadhatatlanná. Elég időre még. Hogy miért ide mentem, miért idegen Istent kerestem? Miért rogytam idegen mintákra, idegen rojtokba kapaszkodó...

  Tíz kilométer futás, hogy valahol legyek, ami olyan mintha ott lennék, ahol lennem kellene. Part, hegy, hold és szikla. Pár törött kopott halászhajó. …de legalább csillagok… Egy gigantikus épület mögöttem.   Kiszűrődő fények és halk zene. Lehetne ünnepibb vagy megértőbb talán. Bennem gyász van. Veszteség és szomorúság. Gyertyát hoztam gyújtani, tengerbe sírni könnyeim. Siratni halottat és élőt is talán. Múltat és lassan reményvesztett jövőt.   Nincs templom, nincs sírhant, nincs feszület. Csak az ég, és fölöttem a fakó csillagok. Valószínűtlen véletlen, hogy egy novemberi fagyos estén látok egy hullócsillagot? Novemberi fagyos estén égi jel az égen. Reményt adó, simogató üzenet? Hogy a szilánkosra fagyó szíveket odaátról is melengeti a szeretet?   Nincs templom, nincs sírhant, nincs feszület. Csak egy kereszt medál a zsebemben. Kulccsal zörren, apró fémkacaj. Hangos gyufa sercen a tenyeremben. Gyertyaláng lobban egy üve...

  „Elveted a tettet, kinő belőle a magatartás. Elveted a magatartást, kinő belőle a jellem. Elveted a jellemet, kinő belőle a sors.” Hamvas Béla   Talán hatéves volt. Talán még annyi sem. Élete első judo versenyén szurkoltunk neki. Még nem tudott olvasni, de azért szeretett volna maximálisan felkészülni. Ezért az övvizsgára és a versenyre úgy tanulta meg a fontos szabályokat, hogy felolvastuk neki és megtanítottuk, mint a verset. Ő akarta így. Azután ott állt a tatami szélén és kicsit riadtan pislogott felénk. Láttam, hogy nagyon zavarja valami. Vele szemben az első versenytársa, egy picurka copfos kislány. A rakoncátlan szöszke fürtjei két fonatból lógtak erre meg arra. Nagyon elszánt volt. A judogi nadrágszára felhajtva, hogy rá ne lépjen, a felsőt meg küzdelmesen húzgálta az öv alatt, mert annak a csücske, széle is a térdét verte. Majd összeroppant a picurka termete a nehéz szövésű ruha alatt. Miklós állt vele szemben, három fejjel magasabban és meghajolt és elkez...

    Most, hogy tudjuk, hogy mit jelent az, hogy biogén, hogy az valami, ami minden élő szervezetből származik. Tehát ahogyan korábban írtam, származik az én szervezetemből is, meg a tiédből is, a származik a gabonáéból, a répáéból, a tyúkéból, malackából, meg a paradicsomból és tarkababból is, mindenből, ami élő és fehérjéket tartalmaz. És már azt is tudjuk, hogy ezek a fehérjék nem végtelenített életciklussal léteznek, hanem egyszer csak megáll bennük az élet és elkezdenek lebomlani. Ekkor keletkeznek a hosszú láncú bonyolult fehérjeszerkezetekből az őket alkotó aminosavak dekarboxileződésével, széndioxid felszabadulásával és elvesztésével az aminok. Így már tudjuk, minden, amit nem a tányérunkon lehelte ki a lelkét, az bizony már bomlásnak indult és tartalmaz biogén aminokat. A lélekkilehelés pillanatától a szájig, gyomorig tartó út hossza határozza meg, hogy mi mennyi biogén amint tartalmaz. Minden, amiben elkezd megmurdelni a fehérje, az vagy megrothad, elfolyósodik, vag...