XianNa történetei

  Csorba fények tompa rengetegében küszködik az este, hogy szülje-e meg szorongató árnyait. Lépdelek az utcán, gyéren csillog a lámpafény az elárvult levél tenyerében megálló eső felületén. Kincs-e vagy lidérc, játszik az agyam és mesét sző minden sötét folt köré. Torkomban dobban a gombócérzés, mint dohos pincelépcsőn a fekete mélyet figyelve, moccan-e a sarok. Lopva hátra tekintek, keresem az utolsó lámpa-kapaszkodót, sötét szakasz jön. Életem sötét gondolatai törnek elő a bokrok alól. Szapora léptekkel szökkenve teszem magam felül mindenen. Egy ajtó vár és ölelés. Megnyújtom az utolsó lépést a küszöbön. Meleg a szoba és beleolvadnak a novemberi árnyak a kint maradó hideg éjszakába.

   „Elveted a tettet, kinő belőle a magatartás. Elveted a magatartást, kinő belőle a jellem. Elveted a jellemet, kinő belőle a sors.”   Hamvas Béla     Talán hatéves volt. Talán még annyi sem. Élete első judo versenyén szurkoltunk neki. Még nem tudott olvasni, de azért szeretett volna maximálisan felkészülni. Ezért az övvizsgára és a versenyre úgy tanulta meg a fontos szabályokat, hogy felolvastuk neki és megtanítottuk, mint a verset. Ő akarta így. Azután ott állt a tatami szélén és kicsit riadtan pislogott felénk. Láttam, hogy nagyon zavarja valami. Vele szemben az első versenytársa, egy picurka copfos kislány. A rakoncátlan szöszke fürtjei két fonatból lógtak erre meg arra. Nagyon elszánt volt. A judogi nadrágszára felhajtva, hogy rá ne lépjen, a felsőt meg küzdelmesen húzgálta az öv alatt, mert annak a csücske, széle is a térdét verte. Majd összeroppant a picurka termete a nehéz szövésű ruha alatt. Miklós állt vele szemben, három fejjel magasabban...

  Konrád Lorenz gondolatai nyomán, időnként pontosan, máskor pontatlanul idézve őt, megint máskor meg átköltve, megtoldva, újra értelmezve a mára már bibliámmá vált könyvét, írom kényszerűen újra ezeket a sorokat. Századszorra futottam már neki ennek a gondolatmenetnek, majd századszorra hagytam félbe, mondván minek is koptatom erre a drága időmet és erőmet, hisz hatni aligha tudok.   De most azt gondolom, hogy cselekedni kellene. KELL. Végre nem csak diagnosztizálni ezredszerre is, hanem cselekedni. Minimum leugrani a szakadékba rohanó szekérről. Ha csak az önmagunk társ idejében élőkre gondolunk - akkor is, így a 24 óra utolsó perceiben – határozottan el kell határolódnunk az Európában újra teremtődő gyilkos ösztönök őrületétől. Vagy akár tanulhatnánk is végre valami keveset az évszázadokon át elkövetett és megismételt hibákból, ha fontosak még nekünk egy cseppet is az utánunk jövők. A gyerekeink, unokáink, dédunokáink. Vízválasztó van. Vagy törésvonal, vagy to...

  Mandzsúria   Most én voltam, ki „gyárat látott s vad laktanyát”,  és az ott élőnek jelentett e táj „szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,” még a vonat ablakán át én néztem az gyárakat és szántóföldeket, ahol az itt élő „dolgozót is lát, ki dolgáért remeg,” meg „erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat…” Valahogy így voltam most én a világ ezen távoli zugával. Ismerős ismeretlenként néztem rá és Radnótinak köszönve a gondolatsort, azt is láttam, amit nem láttam igazán, csak a talán a szívemmel. Mandzsúria. Ahol élek, Liaoning tartomány területe (Mandzsúria „széle”) 145 900 km², Jilin tartomány, Mandzsúria szívének területe 187 400 km², Magyarországé 93 026 km². Ha felületesen nézem, akkor nincs itt semmi, de az égvilágon semmi látnivaló. Ha nagyon egyszerűen, de pontosabban szeretnék fogalmazni, akkor Liaoningban, másfél magyarországnyi hegyvidéken és a hegyek közötti völgyekben, főleg gyümölcsfa és szőlő ültetvények mell...

  „Igen, szóról szóra kérem”. „Te ne gondolkodj, csak tanuld meg a feladott leckét.” „Nem, nem vagyok kíváncsi a véleményedre, a feladott tananyagra vagyok kíváncsi.” „Nem, nem jó a matematikai feladat más megoldása, csak az a jó, amilyen úton én levezettem nektek, azt kérem a dolgozatban”. „Lehet, hogy te ennek utána olvastál, de én azért húztam alá pirossal és kifogásoltam azokat a szövegrészeket, mert az nincs benne a tankönyvben, te nekem ne járj saját utakon, csak annyit teljesíts amennyit kérek, de azt pontosan add vissza.” Ismerősek az ilyen és ehhez hasonló mondatok? Az olyanokból már nem akarok tengernyit felsorolni, hogy „Hülye vagy te a gondolkodáshoz fiam, ne is próbálkozz vele.” Így indul. Itt válik külön.   KONSTRUKTIVITÁS DESTRUKTIVITÁS Tipizálás A gondolkodó, kreatív, teremtő alkotó, újító ember Reproduktív, ismétlő teremtésben erős ember (félreértés ne essék – nagyon hasznos tagja is ...

  Odafele nem láttuk a Fujit. Vastag felhőbe burkolózott az alattunk elterülő szárazföld. Leszálláshoz készülődtünk. Sűrű szürke felhőben koppantak oda a kerekek a Narita tükörsima aszfaltjára. Egyes terminál. Megérkeztünk. Egészségügyi kódok, beléptetés, egy cuki kis beagle szaglássza körbe a csomagjainkat. Kapunk pecsét és a Fuji-s hologramos matricát az útlevelünkbe. Másfél órányira vagyunk a várostól. Pillanatnyilag a világunk, a Föld nevű bolygó legmagasabb lélekszámú élőhelyétől. Négy magyarországnyi ember, Japán teljes lakosságának (127 millió) harminc százaléka él ebben a városban, 2200 négyzetkilométeren. Nem számolom ki, hogy az négyzetméterenként hány ember. 😊 És még sincsenek Tokióban felhőkarcoló lakóházak. De vannak olyan csöppke kis házikók, amelyekbe, ha bemegy két ember háromnak ki kell jönnie, hogy meg tudjanak fordulni benne. =D Szóval megérkeztünk. Születésnapi ajándékút ez nekem és a Bálintnak érettségi búcsúajándéka. Valahol a föld alatt, csak a jó I...

  A Nagy Meireki Tűz vagy más néven a furisode tűz, az egyik legpusztítóbb tűzvész volt, amely Edo városát (ma Tokió) sújtotta, 1657. március másodikán és három napig tartott porig égetve a város több, mint 70% -át, a soguni palotát és elpusztítva a papírból és fából épült házakat és a feljegyzések szerint több, mint kétszázezer áldozatot követelt. Japán újkori történelmében a Meireki az Edo-korszak egyik szakasza volt 1655-től 1658-ig tartott és az akkori uralkodó, Go-Sai tennó, a 111. japán császár nyolcéves uralkodásának elejét jelöli. Ez időben történt a fővárost csaknem teljesen megsemmisítő tragikus furisode-tűzvész. A furisode tradicionális japán viselet, a kimonó egyik fajtája, olyan hosszú újjakkal, hogy az akár földig is leér, gazdagon díszített köntös, ami a japánok ruhatárának legszebb, legnagyobb becsben tartott ünnepi darabja. Az 1657-ben Edót kétharmad részt elpusztító lángok egy ilyen köntös miatt csaptak föl, legalábbis így tartja számon a japán emlékezet. A le...